Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
309/7. A jázminlepel — Visszaszámlálás Verneuil felé
A fekete kalapos úr arca a döbbenettől és a dühtől váltakozva rángatózott. Vörösödő tekintete Monsieur Vaneau nyugodt arcán pihent, mintha választ keresne egy sosem feltett kérdésre.
– Szappanforgács? – horkant fel hitetlenkedve, keze akaratlanul is a gyanús zsebéhez kapott. – Ez nevetséges! Egy apró darabka, ami valószínűleg a vonaton bárkitől származhat! Ez nem bizonyít semmit!
– Valóban, egyetlen szappanforgács önmagában nem sok – felelte Monsieur Vaneau, hangjában a legcsekélyebb ingadozás nélkül. – Azonban, ha párosul a jázmin illatával, amelyet a mosdóból távozó személyről jelentettek, és amely most is érezhető a kendőjén, uram, akkor már egy egészen más, és sokkal kevésbé megnyugtató képet kapunk.
Az avermesi rendőrnyomozó elfojtott egy elégedett morgást, miközben gyanakvóan méregette a fekete kalapos urat. – A jázmin! Szóval mégis ez a furcsa illat volt a kulcs! – kiáltott fel, mintha most eszmélt volna rá az összefüggésre. Laurent, a kalauz, csak hebegni tudott, és idegesen igazította meg nyakkendőjét. A könyvhalmokkal utazó nő pedig aggodalmasan simogatta az enciklopédiáját.
– Remélem, a nyomozás végeztével mindenki kellő körültekintéssel fogja használni a szappanokat és a kendőket – jegyezte meg fanyar humorral a nő, miközben már a borítóján kereste a jázminillat esetleges nyomait. – Elvégre a könyveknek nincs szüksége efféle "parfümös" behatásra.
Monsieur Vaneau ekkor, a többi utas feszült némaságában, elegánsan előhúzta ezüst zsebóráját. Egy pillanatra mélyen a régies számlapot fürkészte, majd visszafogottan, mégis hallhatóan szólalt meg:
– Pontosan tizenkét perc múlva Verneuil állomásra érkezünk. Úgy hiszem, ez éppen elég idő lesz arra, hogy tisztázzunk minden félreértést, és a jázminillatú rejtély is végére érjen.
– Szappanforgács? – horkant fel hitetlenkedve, keze akaratlanul is a gyanús zsebéhez kapott. – Ez nevetséges! Egy apró darabka, ami valószínűleg a vonaton bárkitől származhat! Ez nem bizonyít semmit!
– Valóban, egyetlen szappanforgács önmagában nem sok – felelte Monsieur Vaneau, hangjában a legcsekélyebb ingadozás nélkül. – Azonban, ha párosul a jázmin illatával, amelyet a mosdóból távozó személyről jelentettek, és amely most is érezhető a kendőjén, uram, akkor már egy egészen más, és sokkal kevésbé megnyugtató képet kapunk.
Az avermesi rendőrnyomozó elfojtott egy elégedett morgást, miközben gyanakvóan méregette a fekete kalapos urat. – A jázmin! Szóval mégis ez a furcsa illat volt a kulcs! – kiáltott fel, mintha most eszmélt volna rá az összefüggésre. Laurent, a kalauz, csak hebegni tudott, és idegesen igazította meg nyakkendőjét. A könyvhalmokkal utazó nő pedig aggodalmasan simogatta az enciklopédiáját.
– Remélem, a nyomozás végeztével mindenki kellő körültekintéssel fogja használni a szappanokat és a kendőket – jegyezte meg fanyar humorral a nő, miközben már a borítóján kereste a jázminillat esetleges nyomait. – Elvégre a könyveknek nincs szüksége efféle "parfümös" behatásra.
Monsieur Vaneau ekkor, a többi utas feszült némaságában, elegánsan előhúzta ezüst zsebóráját. Egy pillanatra mélyen a régies számlapot fürkészte, majd visszafogottan, mégis hallhatóan szólalt meg:
– Pontosan tizenkét perc múlva Verneuil állomásra érkezünk. Úgy hiszem, ez éppen elég idő lesz arra, hogy tisztázzunk minden félreértést, és a jázminillatú rejtély is végére érjen.
Ebben a részben
Szereplők
- a-konyv-halmokkal-utazo-no
- avermesi-rendornyomozo
- fekete-kalapos-ur
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
Helyszín
- 4-es-fulke-elotere
- a-vonat
Előző jelenet szereplői
- a-konyv-halmokkal-utazo-no
- avermesi-rendornyomozo
- fekete-kalapos-ur
- fiatal-diplomata
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.