Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
309/5. Nyomok a zsebben — Feszültség Chantelle előtt
– Belcastel? – hördült fel a fiatal diplomata, miközben gyanakvóan pislogott a fecnire. – De hiszen oda csak harminc perc múlva érkezünk! Ez azt jelenti, hogy a tettes még mindig a vonaton van!
– Rendkívül éles látásmód – bólintott Monsieur Vaneau szárazon. – Bár a fizika törvényei szerint, ha nem ugrott ki a száguldó expresszből, ez a feltevés menetjegy nélkül is megállná a helyét.
– De hát ki utazik Belcastelig? – csattant fel a könyvhalmokkal utazó nő, miközben dühösen igazgatta a legfelső enciklopédiáját. – És miért éppen jázminillatú? Ez felháborító! Nem tudok így koncentrálni a fejezetekre!
– Nyugodjon meg, asszonyom – morogta az avermesi rendőrnyomozó, bár a saját hangja is remegett az indulattól. – Én, mint az avermesi rendőrség oszlopa, garantálom, hogy senki sem hagyhatja el ezt a kocsit! Laurent, zárja le a folyosó végét!
– Már zárva van, uram, de a feszültség így is tapintható – felelte Laurent, a kalauz, miközben kulcsait csörgette.
Émile Vaneau ekkor lassan elővette régi ezüst zsebóráját. Kinyitotta. Egy pillanatig meredten nézte a mutatók járását, majd elegáns mozdulattal visszacsúsztatta a mellényzsebébe.
– Pontosan tizenkét perc múlva Chantelle állomásra érkezünk – mondta csendesen. – És addigra a jázminillatú rejtélynek is meg kell oldódnia. Laurent, legyen kedves, kísérjen vissza minket a folyosóra. Úgy vélem, a kék szappan ujjlenyomata és ez a jegy hamarosan találkozni fognak a tulajdonosukkal.
– De Monsieur Vaneau! – méltatlankodott a fekete kalapos úr. – Mi van, ha a tettes fegyveres?
– Akkor kétségkívül rendkívül tiszta keze van – jegyezte meg a fődetektív, és elindult a fülke előtere felé.
– Rendkívül éles látásmód – bólintott Monsieur Vaneau szárazon. – Bár a fizika törvényei szerint, ha nem ugrott ki a száguldó expresszből, ez a feltevés menetjegy nélkül is megállná a helyét.
– De hát ki utazik Belcastelig? – csattant fel a könyvhalmokkal utazó nő, miközben dühösen igazgatta a legfelső enciklopédiáját. – És miért éppen jázminillatú? Ez felháborító! Nem tudok így koncentrálni a fejezetekre!
– Nyugodjon meg, asszonyom – morogta az avermesi rendőrnyomozó, bár a saját hangja is remegett az indulattól. – Én, mint az avermesi rendőrség oszlopa, garantálom, hogy senki sem hagyhatja el ezt a kocsit! Laurent, zárja le a folyosó végét!
– Már zárva van, uram, de a feszültség így is tapintható – felelte Laurent, a kalauz, miközben kulcsait csörgette.
Émile Vaneau ekkor lassan elővette régi ezüst zsebóráját. Kinyitotta. Egy pillanatig meredten nézte a mutatók járását, majd elegáns mozdulattal visszacsúsztatta a mellényzsebébe.
– Pontosan tizenkét perc múlva Chantelle állomásra érkezünk – mondta csendesen. – És addigra a jázminillatú rejtélynek is meg kell oldódnia. Laurent, legyen kedves, kísérjen vissza minket a folyosóra. Úgy vélem, a kék szappan ujjlenyomata és ez a jegy hamarosan találkozni fognak a tulajdonosukkal.
– De Monsieur Vaneau! – méltatlankodott a fekete kalapos úr. – Mi van, ha a tettes fegyveres?
– Akkor kétségkívül rendkívül tiszta keze van – jegyezte meg a fődetektív, és elindult a fülke előtere felé.
Ebben a részben
Szereplők
- a-konyv-halmokkal-utazo-no
- avermesi-rendornyomozo
- fekete-kalapos-ur
- fiatal-diplomata
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
Helyszín
- 4-es-fulke-elotere
- a-vonat
Előző jelenet szereplői
- a-konyv-halmokkal-utazo-no
- avermesi-rendornyomozo
- fekete-kalapos-ur
- fiatal-diplomata
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.