Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
296/2. Új rejtély a hálókocsin — A szétszórt titkok
Vaneau nem volt az a fajta detektív, aki az első halk hangra rohamoz, mint egy dühös bika. Ő inkább a türelmes sakkozó volt, aki megvárja, amíg a másik feladja a vezérét. A zörgés azonban lassan ritmust kapott, mintha egy szélfútta színházi függöny rebegne a nyílt ablakban. Majd egy tompa puffanás hallatszott, mintha valami nehéz, de rugalmas dolog esett volna a padlóra. Nem csörömpölt, nem tört, csak *puffant*. Vaneau felemelte az egyik szemöldökét. A nyugalom néha *tényleg* csalóka. Felállt, és könnyed léptekkel elindult a folyosón, mintha csak a lábait nyújtóztatná. Elhaladt a könyvhalmokkal utazó nő fülkéje előtt. Az ajtó résnyire nyitva volt, és a résen át Vaneau látott egy káoszt. Papírlapok hevertek szanaszéles a padlón, nem rendezetlen halmokban, hanem mintha egy robbanás szórta volna szét őket. A nő térden állt, és kétségbeesetten próbálta összegyűjteni a szétszóródott lapokat, miközben halk, aggodalmas sóhajok hagyták el a száját. Arcán enyhe izzadság gyöngyözött, szemei rémülten cikáztak.
A hallgatag úriember, épp akkor lépett ki a saját fülkéjéből, mintha csak egy váratlan vonathúzás taszította volna ki. Tekintete azonnal a nyitott ajtóra és a padlón heverő papírlapokra szegeződött. Vaneau felé fordult, de nem szólt semmit, csak egy kérdő pillantást váltottak.
„Úgy tűnik, a papírok is vágynak egy kis szabadságra,” mondta Vaneau szárazon, a nő fülkéjére pillantva. A hallgatag úriember halványan elmosolyodott, de szemeiben ott vibrált a kíváncsiság.
„Vagy épp ellenkezőleg, csak a rendetlenségükben találnak harmóniát?” felelte az úriember, hangja halk volt, de éles.
A nő felkapta a fejét, tekintete ijedten cikázott a két férfi között. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha szólni akarna, de aztán ajkát összeszorítva lehajolt, és még gyorsabban kezdte gyűjteni a lapokat. Vaneau észrevett egy furcsa mintázatot a szétszóródott papírokon. Nem írott szövegek voltak, hanem mintha bonyolult ábrák, talán térképek vagy technikai rajzok részei lettek volna, melyeket valaki sietve tépett darabokra. A „puffanás” most már logikusnak tűnt. Valami nehéz eshetett rájuk, szétzúzva az eddig rendezett köteget.
A hölgy kezében egy nagyobb darab papír volt, amire épp ráhajolt. Rémült arccal próbálta elrejteni, mintha az lenne a legnagyobb titka. Vaneau elmosolyodott.
A hallgatag úriember, épp akkor lépett ki a saját fülkéjéből, mintha csak egy váratlan vonathúzás taszította volna ki. Tekintete azonnal a nyitott ajtóra és a padlón heverő papírlapokra szegeződött. Vaneau felé fordult, de nem szólt semmit, csak egy kérdő pillantást váltottak.
„Úgy tűnik, a papírok is vágynak egy kis szabadságra,” mondta Vaneau szárazon, a nő fülkéjére pillantva. A hallgatag úriember halványan elmosolyodott, de szemeiben ott vibrált a kíváncsiság.
„Vagy épp ellenkezőleg, csak a rendetlenségükben találnak harmóniát?” felelte az úriember, hangja halk volt, de éles.
A nő felkapta a fejét, tekintete ijedten cikázott a két férfi között. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha szólni akarna, de aztán ajkát összeszorítva lehajolt, és még gyorsabban kezdte gyűjteni a lapokat. Vaneau észrevett egy furcsa mintázatot a szétszóródott papírokon. Nem írott szövegek voltak, hanem mintha bonyolult ábrák, talán térképek vagy technikai rajzok részei lettek volna, melyeket valaki sietve tépett darabokra. A „puffanás” most már logikusnak tűnt. Valami nehéz eshetett rájuk, szétzúzva az eddig rendezett köteget.
A hölgy kezében egy nagyobb darab papír volt, amire épp ráhajolt. Rémült arccal próbálta elrejteni, mintha az lenne a legnagyobb titka. Vaneau elmosolyodott.
Ebben a részben
Szereplők
- a-hallgatag-uriember
- a-konyv-halmokkal-utazo-no
- monsieur-emile-vaneau
Helyszín
- 4-es-fulke
- 4-es-fulke-elotere
- a-vonat
Előző jelenet szereplői
- a-hallgatag-uriember
- a-konyv-halmokkal-utazo-no
- monsieur-emile-vaneau
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.