Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
293/2. Új rejtély a hálókocsin — Keresgélés a sötétben
A hirtelen sötétségben a könyvhalmokkal utazó nő azonnal egy vaskos enciklopédiát szorított a mellkasához, mint valami rögtönzött páncélt.
– Ez felháborító! – méltatlankodott az új hegedűs utas, miközben a hangszertokját próbálta megvédeni a láthatatlan veszélyektől. – Valaki épp most lépett a lábamra, és esküszöm, nem egy gordonka volt!
Egy apró, sárgás láng lobbant fel. Monsieur Vaneau higgadtan tartotta maga elé az ezüst öngyújtóját, amelynek fénye éppen csak megvilágította a folyosó faborítását. A padlón, közvetlenül a 4-es fülke ajtaja előtt egy szétpattintott lakat hevert, mellette pedig a lánc darabjai. Maga a fadoboz azonban nyomtalanul eltűnt.
– A dobozom! – kiáltott fel a zaklatott új utas, a haját tépve. – Megmondtam! Ha illetéktelen kezekbe kerül, végünk!
– Nyugalom, kedves uram – jegyezte meg Vaneau olyan hűvösen, mintha csak a tea hőmérsékletét véleményezné. – Ha a katasztrófa valóban elkerülhetetlen, felesleges siettetni a pánikkal. Különben is, a sötétben való rohangálás legfeljebb újabb kék foltokat eredményez.
– Magának ez vicces? – hördült fel a hegedűs. – Egy tolvaj van közöttünk!
– Valóban – bólintott Vaneau, és a kis lángot a padló felé irányította. – És rendkívül sietős dolga lehetett, ha még arra sem volt ideje, hogy a cipőjét megtisztítsa az állomás sarából. Nézzék csak.
A padlószőnyegen nedves, agyagos lábnyomok vezettek a hálókocsi vége felé.
– Ez felháborító! – méltatlankodott az új hegedűs utas, miközben a hangszertokját próbálta megvédeni a láthatatlan veszélyektől. – Valaki épp most lépett a lábamra, és esküszöm, nem egy gordonka volt!
Egy apró, sárgás láng lobbant fel. Monsieur Vaneau higgadtan tartotta maga elé az ezüst öngyújtóját, amelynek fénye éppen csak megvilágította a folyosó faborítását. A padlón, közvetlenül a 4-es fülke ajtaja előtt egy szétpattintott lakat hevert, mellette pedig a lánc darabjai. Maga a fadoboz azonban nyomtalanul eltűnt.
– A dobozom! – kiáltott fel a zaklatott új utas, a haját tépve. – Megmondtam! Ha illetéktelen kezekbe kerül, végünk!
– Nyugalom, kedves uram – jegyezte meg Vaneau olyan hűvösen, mintha csak a tea hőmérsékletét véleményezné. – Ha a katasztrófa valóban elkerülhetetlen, felesleges siettetni a pánikkal. Különben is, a sötétben való rohangálás legfeljebb újabb kék foltokat eredményez.
– Magának ez vicces? – hördült fel a hegedűs. – Egy tolvaj van közöttünk!
– Valóban – bólintott Vaneau, és a kis lángot a padló felé irányította. – És rendkívül sietős dolga lehetett, ha még arra sem volt ideje, hogy a cipőjét megtisztítsa az állomás sarából. Nézzék csak.
A padlószőnyegen nedves, agyagos lábnyomok vezettek a hálókocsi vége felé.
Ebben a részben
Szereplők
- a-konyv-halmokkal-utazo-no
- az-uj-hegedus-utas
- monsieur-emile-vaneau
- zaklatott-uj-utas
Helyszín
- 4-es-fulke-elotere
- a-vonat
Előző jelenet szereplői
- a-konyv-halmokkal-utazo-no
- az-uj-hegedus-utas
- monsieur-emile-vaneau
- zaklatott-uj-utas
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.