Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
291/4. A ketyegő bársonykalap — A levendulafelhő
Az új utas remegő kézzel nyújtotta át a ketyegő bársonykalapot. Monsieur Vaneau finoman megérintette a sárgaréz mechanizmust, majd egy apró tűvel – amelyet zakója hajtókájából húzott elő – óvatosan megpiszkálta a megszorult fogaskereket.
– Egy apró porszem, semmi több – állapította meg halkan Vaneau, miközben a szerkezet éles kattanással elhallgatott. A veszedelmes ketyegés azonnal megszűnt, s csupán egyetlen ártalmatlan, finom levendulapára-felhő szállt fel a selyembélésből.
A fiatal diplomata megkönnyebbülten fújt egyet, és megtörölte homlokát.
– Zseniális! Úgy értem... szerencsére elkerültük a virágkatasztrófát. Már éppen felkészültem a legrosszabbra.
– Ugyan, uraim, a finommechanika ritkán hazudik – jegyezte meg Vaneau szelíden, miközben visszanyújtotta a fejfedőt megilletődött tulajdonosának. – Csupán a túlzott feszültség okozza a zavart. Akárcsak az embereknél.
– És az én dobozaim? – csattant fel az energikus úr, miközben fémcsörrenéssel igazított egyet a csomagjain. – Senki sem figyel rám!
– Önnek pedig, kedves uram, azt javaslom, hogy a mintadarabjait ne szorítsa ennyire egymáshoz – mosolyodott el Vaneau. – A sárgaréz gombok csörgése ugyanis könnyen félreértésekre adhat okot egy zaklatott éjszakán.
Mielőtt bármelyikük válaszolhatott volna, a vonatkerekek sikoltása jelzésértékűen végigfutott a szerelvényen. Az Intercontinental Express lassan lassítani kezdett, s a folyosó ablakában feltűntek Saint-Mireux állomás hűvös lámpafényei.
– Egy apró porszem, semmi több – állapította meg halkan Vaneau, miközben a szerkezet éles kattanással elhallgatott. A veszedelmes ketyegés azonnal megszűnt, s csupán egyetlen ártalmatlan, finom levendulapára-felhő szállt fel a selyembélésből.
A fiatal diplomata megkönnyebbülten fújt egyet, és megtörölte homlokát.
– Zseniális! Úgy értem... szerencsére elkerültük a virágkatasztrófát. Már éppen felkészültem a legrosszabbra.
– Ugyan, uraim, a finommechanika ritkán hazudik – jegyezte meg Vaneau szelíden, miközben visszanyújtotta a fejfedőt megilletődött tulajdonosának. – Csupán a túlzott feszültség okozza a zavart. Akárcsak az embereknél.
– És az én dobozaim? – csattant fel az energikus úr, miközben fémcsörrenéssel igazított egyet a csomagjain. – Senki sem figyel rám!
– Önnek pedig, kedves uram, azt javaslom, hogy a mintadarabjait ne szorítsa ennyire egymáshoz – mosolyodott el Vaneau. – A sárgaréz gombok csörgése ugyanis könnyen félreértésekre adhat okot egy zaklatott éjszakán.
Mielőtt bármelyikük válaszolhatott volna, a vonatkerekek sikoltása jelzésértékűen végigfutott a szerelvényen. Az Intercontinental Express lassan lassítani kezdett, s a folyosó ablakában feltűntek Saint-Mireux állomás hűvös lámpafényei.
Ebben a részben
Szereplők
- az-uj-kalapos-utas
- energikus-ur-csorgo-poggyasszal
- fiatal-diplomata
- monsieur-emile-vaneau
Helyszín
- 4-es-fulke-elotere
- a-vonat
Előző jelenet szereplői
- az-uj-kalapos-utas
- energikus-ur-csorgo-poggyasszal
- fiatal-diplomata
- monsieur-emile-vaneau
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.