Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
291/1. A ketyegő bársonykalap — Új arcok a hálókocsin
A szerelvény már maga mögött hagyta Chantilly kivilágított peronjait, s a kerekek ütemes kattogása újra betöltötte a VIP-kocsi folyosóját. Az új utas, egy sötétkabátos úriember, görcsösen szorította magához a sötétkék bársonykalapot. Ahogy a fülkék előtt elhaladt, halk, de rendületlen *tik-tak* zaja kísérte minden lépését.
– Uram, engedje meg a kérdést – lépett ki a fülkéjéből az energikus úr, csörgő poggyászát az ajtófélfának döntve. – Maga egy ébresztőórát hord a fejfedőjében, vagy csupán a lelkiismerete ketyeg ilyen nyomatékosan?
– Ez egy rendkívül értékes családi ereklye! – csattant fel a kalapos férfi, miközben még közelebb húzta mellkasához a bársonyt. – És semmi köze hozzá, uram!
Monsieur Vaneau kényelmesen megköszörülte a torkát, s az ablakpárkány finom politúrjára támaszkodott.
– A bársony valóban kiválóan tompítja a finommechanikai szerkezetek zaját – jegyezte meg elgondolkodva. – Bár a tömény levendulavíz illata, ami a szövetből árad, ritkán tartozik az órásmesterek szokásos kelléktárába.
A fiatal diplomata sápadtan hajolt ki a szomszédos ajtón.
– Csak nem azt akarja sejtetni, Monsieur Vaneau, hogy az a tárgy… veszélyes?
– Dehogy – felelte Vaneau száraz mosollyal. – A veszélyes tárgyak ritkán sietnek ennyire. Bár Mireval állomásig még van némi időnk kideríteni, miért számolja a másodperceket.
A kalapos utas riadtan pillantott a detektívre, majd elhamarkodott léptekkel megindult a kocsi vége felé. A ketyegés lassan elenyészett a folyosó homályában.
– Uram, engedje meg a kérdést – lépett ki a fülkéjéből az energikus úr, csörgő poggyászát az ajtófélfának döntve. – Maga egy ébresztőórát hord a fejfedőjében, vagy csupán a lelkiismerete ketyeg ilyen nyomatékosan?
– Ez egy rendkívül értékes családi ereklye! – csattant fel a kalapos férfi, miközben még közelebb húzta mellkasához a bársonyt. – És semmi köze hozzá, uram!
Monsieur Vaneau kényelmesen megköszörülte a torkát, s az ablakpárkány finom politúrjára támaszkodott.
– A bársony valóban kiválóan tompítja a finommechanikai szerkezetek zaját – jegyezte meg elgondolkodva. – Bár a tömény levendulavíz illata, ami a szövetből árad, ritkán tartozik az órásmesterek szokásos kelléktárába.
A fiatal diplomata sápadtan hajolt ki a szomszédos ajtón.
– Csak nem azt akarja sejtetni, Monsieur Vaneau, hogy az a tárgy… veszélyes?
– Dehogy – felelte Vaneau száraz mosollyal. – A veszélyes tárgyak ritkán sietnek ennyire. Bár Mireval állomásig még van némi időnk kideríteni, miért számolja a másodperceket.
A kalapos utas riadtan pillantott a detektívre, majd elhamarkodott léptekkel megindult a kocsi vége felé. A ketyegés lassan elenyészett a folyosó homályában.
Ebben a részben
Szereplők
- az-uj-kalapos-utas
- energikus-ur-csorgo-poggyasszal
- fiatal-diplomata
- monsieur-emile-vaneau
Helyszín
- 4-es-fulke-elotere
- a-vonat
Előző jelenet szereplői
- a-konyv-halmokkal-utazo-no
- avermesi-rendornyomozo
- energikus-ur-csorgo-poggyasszal
- monsieur-emile-vaneau
- zaklatott-uj-utas
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.