Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
290/3. A fahéjillatú doboz — A leleplezett könyvelő
Monsieur Vaneau elővette ezüst zsebóráját, finom kattanással felpattintotta a fedelét, majd higgadtan a jelenlévőkre pillantott.
– Pontosan huszonöt perc múlva Chantilly állomásra érkezünk – jelentette be, és visszacsúsztatta az órát a mellényzsebébe. – Addig is, tisztázzuk a fahéj kérdését. Mindannyian azt hitték, hogy a feszült fiatalember doboza valamilyen veszélyes szerkezetet rejt. A fűszeres illat azonban csupán álarcként szolgált.
– Álarcként? – suttogta a könyvhalmokkal utazó nő, szorosabban ölelve a köteteit. – De miért?
– Mert a frissen nyomtatott, magas prémiumú államkötvények és a hozzájuk tartozó átutalási kódkönyvek jellegzetes, átható tintaillatúak – magyarázta Vaneau. – Ha valaki épp most tulajdonította el őket a valcourt-i kirendeltségről, kénytelen elfedni a szagot. A kőrisfa doboz rejtett gombja pedig csak annak engedelmeskedik, aki ismeri a kombinációt. Vagyis…
– Álljon meg! – kiáltott fel az avermesi rendőrnyomozó, de a szava félbeszakadt.
A vonat hirtelen, fülsiketítő csikorgással fékezni kezdett. A folyosó lámpái pislákoltak, a csörgő poggyászú úr táskái egymásnak koccantak, Monsieur Vaneau pedig elegánsan megkapaszkodott a rézkorlátban. A szerelvény lassan bepöfögött a kivilágított Chantilly állomás peronja mellé.
A kocsiajtó fémes robajjal csúszott félre. Három komoly tekintetű, sötét köpenyes helyi nyomozó lépett a folyosóra. A vezetőjük egyenesen a fülkéjéből sápadtan kilépő zaklatott utas elé állt.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, a valcourt-i bankjegy- és kötvényrablás ügyében – jelentette ki a tiszt.
– …mint a posta volt főkönyvelőjét – fejezte be Monsieur Vaneau a mondatát, mintha a hatóságok érkezése csupán az ő előadásának jól időzített záróakkordja lett volna.
A bilincsbe vert utast gyorsan levezették a peronra. A feszültség elszállt, a VIP-kocsi utasai megkönnyebbülten sóhajtottak fel. Ahogy azonban a vonat újra nekilendült, egy új utazó lépett a folyosóra, hóna alatt egy gyanúsan halkan ketyegő, sötétkék bársonykalappal. Vaneau féloldalas, száraz mosollyal figyelte, ahogy a szerelvény rákanyarodik a következő állomás felé vezető sínpárra.
– Pontosan huszonöt perc múlva Chantilly állomásra érkezünk – jelentette be, és visszacsúsztatta az órát a mellényzsebébe. – Addig is, tisztázzuk a fahéj kérdését. Mindannyian azt hitték, hogy a feszült fiatalember doboza valamilyen veszélyes szerkezetet rejt. A fűszeres illat azonban csupán álarcként szolgált.
– Álarcként? – suttogta a könyvhalmokkal utazó nő, szorosabban ölelve a köteteit. – De miért?
– Mert a frissen nyomtatott, magas prémiumú államkötvények és a hozzájuk tartozó átutalási kódkönyvek jellegzetes, átható tintaillatúak – magyarázta Vaneau. – Ha valaki épp most tulajdonította el őket a valcourt-i kirendeltségről, kénytelen elfedni a szagot. A kőrisfa doboz rejtett gombja pedig csak annak engedelmeskedik, aki ismeri a kombinációt. Vagyis…
– Álljon meg! – kiáltott fel az avermesi rendőrnyomozó, de a szava félbeszakadt.
A vonat hirtelen, fülsiketítő csikorgással fékezni kezdett. A folyosó lámpái pislákoltak, a csörgő poggyászú úr táskái egymásnak koccantak, Monsieur Vaneau pedig elegánsan megkapaszkodott a rézkorlátban. A szerelvény lassan bepöfögött a kivilágított Chantilly állomás peronja mellé.
A kocsiajtó fémes robajjal csúszott félre. Három komoly tekintetű, sötét köpenyes helyi nyomozó lépett a folyosóra. A vezetőjük egyenesen a fülkéjéből sápadtan kilépő zaklatott utas elé állt.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, a valcourt-i bankjegy- és kötvényrablás ügyében – jelentette ki a tiszt.
– …mint a posta volt főkönyvelőjét – fejezte be Monsieur Vaneau a mondatát, mintha a hatóságok érkezése csupán az ő előadásának jól időzített záróakkordja lett volna.
A bilincsbe vert utast gyorsan levezették a peronra. A feszültség elszállt, a VIP-kocsi utasai megkönnyebbülten sóhajtottak fel. Ahogy azonban a vonat újra nekilendült, egy új utazó lépett a folyosóra, hóna alatt egy gyanúsan halkan ketyegő, sötétkék bársonykalappal. Vaneau féloldalas, száraz mosollyal figyelte, ahogy a szerelvény rákanyarodik a következő állomás felé vezető sínpárra.
Ebben a részben
Szereplők
- a-konyv-halmokkal-utazo-no
- avermesi-rendornyomozo
- energikus-ur-csorgo-poggyasszal
- monsieur-emile-vaneau
- zaklatott-uj-utas
Helyszín
- 4-es-fulke-elotere
- a-vonat
Előző jelenet szereplői
- a-konyv-halmokkal-utazo-no
- avermesi-rendornyomozo
- energikus-ur-csorgo-poggyasszal
- monsieur-emile-vaneau
- zaklatott-uj-utas
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.