Véget nem érő történet

Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak

288/1. Új rejtély a hálókocsin — A csendes csörömpölés

A vasútállomás zajai lassan elhaltak, ahogy a vonat nehézkesen, majd egyre gyorsulva hagyta maga mögött Chantillyt. A kocsi levegője egy pillanatra megtisztult a feszültségtől, a mandulaillatú doboz és a kulcs rejtélyének megoldása után. Ám a megkönnyebbülés csak felületesnek bizonyult. Az új utas, Monsieur Vaneau felé fordulva, még mindig idegesen rángatta a kabátja gallérját. Az energikus úr, akinek poggyásza eddig hírhedt csörömpöléssel jelezte jelenlétét, most szokatlanul néma volt, mintha a rejtély megoldása valamiért a csörgő dobozokra is hatást gyakorolt volna. A fiatal, kíváncsi férfi pedig úgy nézett körül, mintha a frissen letartóztatott utas helyét azonnal egy másik, még rémisztőbb bűntényes vehetné át.
Monsieur Vaneau egy pillanatra lehunyta a szemét, majd finoman elmosolyodott. – Nos, uraim – mondta higgadtan, anélkül, hogy bárkihez is konkrétan szólt volna –, úgy tűnik, az emberi elme sokkal jobban ragaszkodik a félelemhez, mint a megnyugváshoz. A kulcs megtalálása nem oldja fel az összes zárat, ugyebár?
Az energikus úr, aki eddig a padlót bámulta, felkapta a fejét. – De Monsieur Vaneau, a rejtély megoldódott! A tettes elvitettek! Miért érezném akkor is… ezt a szorongást?
– Mert a félelem, uram, éppúgy ragályos, mint a nevetés – válaszolta Vaneau úr. – És néha, ha egy probléma megoldódik, az elme máris keresi a következő, talán még nagyobb kihívást. Az ön poggyásza például. Eddig hangosan csörömpölt, mintha száz kis titok rejtőzne benne. Most viszont… mintha magába fojtaná a neszeket. Ez önmagában is egyfajta rejtély, nem gondolja?
Az energikus úr zavartan pislogott. Valóban. A csomagjai, amelyek eddig minden rázkódásra feleltek, most csak tompa puffanásokat hallattak. A fiatal hölgy selyemsállal, aki reményteljesen tekintett a távolba, éppen ekkor nyitotta ki a kocsi ajtaját, hogy a folyosóra lépjen. Ahogy kilépett, a hálókocsi távolabbi sarkából halk, monoton kopogás ütötte meg Vaneau úr fülét. Nem fémes csörgés, nem tompa puffanás, hanem egy kis, ütemes dörömbölés, mintha valaki egy apró kalapáccsal dolgozna egy puha felületen. Az ajtók becsukódtak, a vonat Miremont felé robogott, és Monsieur Vaneau tudta, hogy az új suttogás már nem a levegőben lebegett, hanem egyenesen a fülében cseng. Valami nagyon apró, és nagyon rosszindulatú. Mintha egy egér rágcsálná a valóság szövetét.
Ebben a részben

Szereplők

  • az-uj-utas
  • energikus-ur-csorgo-poggyasszal
  • fiatal-ferfi-kivancsi
  • fiatal-holgy-selyemsallal
  • monsieur-emile-vaneau

Helyszín

  • 4-es-fulke-elotere
  • a-vonat

Előző jelenet szereplői

  • az-uj-utas
  • energikus-ur-csorgo-poggyasszal
  • fiatal-ferfi-kivancsi
  • fiatal-holgy-selyemsallal
  • helyi-fofelugyelo
  • helyi-nyomozok
  • monsieur-emile-vaneau
  • szurke-kalapos-utas

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.