Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
286/4. A kék tinta nyomában — A saint-mireux-i megálló
Monsieur Vaneau lassan előhúzta a mellényzsebéből a megszokott, cizellált ezüst zsebóráját. Egyetlen halk kattanással pattintotta ki a fedelét, majd csendesen rátintázott a számlapra.
– Pontosan három perc múlva Saint-Mireux állomásra érkezünk – jegyezte meg higgadtan, miközben visszacsúsztatta az órát. – És a helyi hatóságok már alighanem türelmetlenül várják a csatlakozást.
A szürke kalapos úr hátrálni próbált, de a könyvhalmokkal utazó nő elszántan elállta a szűk folyosót a gigantikus lexikonjával.
– De miért éppen a bányászati engedélyek? – hűledezett az energikus úr, miközben ámulva nézte a tintafoltos kesztyűt.
– Mert a köveknek csupán súlyuk van, uram, piaci értékük a határon túl csekély – magyarázta Vaneau finom mosollyal. – Önök mindannyian azt hitték, egy közönséges poggyásztolvajjal van dolgunk, aki a nehéz ládát akarta meglovasítani. A félrevezetés mesteri volt: a csörgő kövek zajával terelte el a figyelmet, míg a kék tintával átitatott kesztyűben az iratokat halászta ki. Ám a vegytinta sajnos makacs jószág, s a kabátujjon hagyott nyom felülírta a legkifinomultabb terveket is.
Ekkor a szerelvény hirtelen nagyot zökkent, a fékek csikordulva szorították a kerekeket. Poharak csörrentek a szomszédos fülkékben, s az Intercontinental Express lassulva begördült a gőzben úszó Saint-Mireux állomásra.
Az ajtó szinte azonnal felpattant. A peronról két egyenruhás rendőrtiszt lépett a folyosóra. A vezetőjük szigorúan körbehordozta a tekintetét, majd egyenest a szürke kalapos utasra mutatott.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, az okirat-hamisítási és rablási kísérlet ügyében! – harsogta a tiszt.
– ...és mint láthatják, a rendőrség pontossága ezúttal vetekszik a vasútéval – fejezte be a mondatát Vaneau elégedett csendben.
A megbilincselt utast elvezették. A feszültség elült, az energikus úr hálásan hajolt meg, s az utasok lassan visszatértek a helyükre. De ahogy a szerelvény újra kigördült az éjszakába, a folyosó végén felbukkant egy újabb utas, aki feltűnően gondosan ügyelt egy viaszpecséttel lezárt, finoman illatozó fadobozra. Vaneau egy pillanatra felvonta a szemöldökét.
– Pontosan három perc múlva Saint-Mireux állomásra érkezünk – jegyezte meg higgadtan, miközben visszacsúsztatta az órát. – És a helyi hatóságok már alighanem türelmetlenül várják a csatlakozást.
A szürke kalapos úr hátrálni próbált, de a könyvhalmokkal utazó nő elszántan elállta a szűk folyosót a gigantikus lexikonjával.
– De miért éppen a bányászati engedélyek? – hűledezett az energikus úr, miközben ámulva nézte a tintafoltos kesztyűt.
– Mert a köveknek csupán súlyuk van, uram, piaci értékük a határon túl csekély – magyarázta Vaneau finom mosollyal. – Önök mindannyian azt hitték, egy közönséges poggyásztolvajjal van dolgunk, aki a nehéz ládát akarta meglovasítani. A félrevezetés mesteri volt: a csörgő kövek zajával terelte el a figyelmet, míg a kék tintával átitatott kesztyűben az iratokat halászta ki. Ám a vegytinta sajnos makacs jószág, s a kabátujjon hagyott nyom felülírta a legkifinomultabb terveket is.
Ekkor a szerelvény hirtelen nagyot zökkent, a fékek csikordulva szorították a kerekeket. Poharak csörrentek a szomszédos fülkékben, s az Intercontinental Express lassulva begördült a gőzben úszó Saint-Mireux állomásra.
Az ajtó szinte azonnal felpattant. A peronról két egyenruhás rendőrtiszt lépett a folyosóra. A vezetőjük szigorúan körbehordozta a tekintetét, majd egyenest a szürke kalapos utasra mutatott.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, az okirat-hamisítási és rablási kísérlet ügyében! – harsogta a tiszt.
– ...és mint láthatják, a rendőrség pontossága ezúttal vetekszik a vasútéval – fejezte be a mondatát Vaneau elégedett csendben.
A megbilincselt utast elvezették. A feszültség elült, az energikus úr hálásan hajolt meg, s az utasok lassan visszatértek a helyükre. De ahogy a szerelvény újra kigördült az éjszakába, a folyosó végén felbukkant egy újabb utas, aki feltűnően gondosan ügyelt egy viaszpecséttel lezárt, finoman illatozó fadobozra. Vaneau egy pillanatra felvonta a szemöldökét.
Ebben a részben
Szereplők
- a-konyv-halmokkal-utazo-no
- az-uj-kalapos-utas
- energikus-ur-csorgo-poggyasszal
- monsieur-emile-vaneau
Helyszín
- 4-es-fulke-elotere
- a-vonat
- saint-mireux-allomas
Előző jelenet szereplői
- a-konyv-halmokkal-utazo-no
- az-uj-kalapos-utas
- energikus-ur-csorgo-poggyasszal
- monsieur-emile-vaneau
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.