Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
285/2. A varrott bélés rejtelme — Bársony és árnyak
– Ha jól értem, Madame – jegyezte meg Vaneau, miközben óvatosan letette teáscsészéjét –, Ön most egy olyan tárgy eltűnését jelenti be, amelynek a létezéséről sem volt tudomása egészen addig, amíg el nem veszett.
– Pontosan! – bólintott feszülten az elegáns hölgy, s selyemkesztyűs ujjával a bársonytáska felhasított bélésére mutatott. – Nézze csak! A cérna nyoma tiszta sor, valaki szándékosan varrta ide azt a kulcsot. De én sosem hordok aranyozott kulcsokat!
Laurent kalauz zavartan vakarta meg a sapkája szélét.
– Ez esetben a tolvaj tulajdonképpen szívességet tett Önnek, nem igaz? Visszavette azt, ami sosem volt az Öné.
– Ne komolytalankodjon, kalauz! – sziszegte a hölgy halkan, nehogy a szomszédos fülkék lakói meghallják. – Az a kulcs egy bérelt széfhez tartozott. És ha valaki az én táskámban rejtette el, az azt jelenti, hogy a tulajdonosa még mindig ezen a vonaton tartózkodik!
Vaneau elmosolyodott, s tekintete a folyosó végén álló, szürkés kalapot viselő új utasra tévedt, aki éppen gyanús figyelemmel méregette a faborítást.
– A logika szép tudomány, Madame – mondta a fődetektív higgadtan. – De a legszebb benne az, amikor valaki nem a saját kulcsát veszíti el, hanem a másét találja meg.
– Ezt hogy érti, Monsieur Vaneau? – kérdezte a hölgy bizonytalanul.
– Úgy, hogy a cérna frissességéből ítélve a kulcs még ott volt, amikor Montverdun állomáson felszállt. A kérdés már csak az: ki az a bátortalan tolvaj, aki egy idegen retiküljét használja páncélszekrénynek?
– Pontosan! – bólintott feszülten az elegáns hölgy, s selyemkesztyűs ujjával a bársonytáska felhasított bélésére mutatott. – Nézze csak! A cérna nyoma tiszta sor, valaki szándékosan varrta ide azt a kulcsot. De én sosem hordok aranyozott kulcsokat!
Laurent kalauz zavartan vakarta meg a sapkája szélét.
– Ez esetben a tolvaj tulajdonképpen szívességet tett Önnek, nem igaz? Visszavette azt, ami sosem volt az Öné.
– Ne komolytalankodjon, kalauz! – sziszegte a hölgy halkan, nehogy a szomszédos fülkék lakói meghallják. – Az a kulcs egy bérelt széfhez tartozott. És ha valaki az én táskámban rejtette el, az azt jelenti, hogy a tulajdonosa még mindig ezen a vonaton tartózkodik!
Vaneau elmosolyodott, s tekintete a folyosó végén álló, szürkés kalapot viselő új utasra tévedt, aki éppen gyanús figyelemmel méregette a faborítást.
– A logika szép tudomány, Madame – mondta a fődetektív higgadtan. – De a legszebb benne az, amikor valaki nem a saját kulcsát veszíti el, hanem a másét találja meg.
– Ezt hogy érti, Monsieur Vaneau? – kérdezte a hölgy bizonytalanul.
– Úgy, hogy a cérna frissességéből ítélve a kulcs még ott volt, amikor Montverdun állomáson felszállt. A kérdés már csak az: ki az a bátortalan tolvaj, aki egy idegen retiküljét használja páncélszekrénynek?
Ebben a részben
Szereplők
- az-elegans-holgy
- az-uj-kalapos-utas
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
Helyszín
- 4-es-fulke-elotere
- a-vonat
Előző jelenet szereplői
- az-elegans-holgy
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.