Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
285/1. Új rejtély a hálókocsin — Bársony és gőz
Montverdun elmaradt a kanyarban, s a sínek egyenletes zakatolása ismét elfoglalta a VIP hálókocsi folyosóját. Laurent kalauz elégedett sóhajjal simította meg az egyenruháját, miközben egy gőzölgő teástálcát egyensúlyozott a simán futó szerelvényen.
– Nos, Monsieur Vaneau, be kell vallanom, maga nélkül ez a vonat sokkal kiszámíthatóbb lenne – jegyezte meg a kalauz, és leállított egy csészét az ősz úriember összecsukható asztalára. – Ám kétségkívül sokkal unalmasabb is.
– A kiszámíthatóság túlértékelt erény, Laurent – felelte csendesen Émile Vaneau, miközben beleivott a teájába. – A menetrend pontos betartása éppen elég izgalmat tartogat egy ekkora vonatkocsinak.
– Nem gondolja, hogy a most felszállt utasok között is akad valaki, aki nem csupán pihenni vágyik? – kérdezte félhangosan Laurent, a folyosó vége felé intve a fejével, ahol egy fiatal úr rendezgette a csomagjait.
– Az emberek többsége csupán utazik, kalauz barátom. A gond ott kezdődik, amikor túl sokat akarnak vinni magukkal – jegyezte meg Vaneau száraz mosollyal.
Ekkor a szomszédos fülke ajtója kinyílt, és a tollas kalapot viselő elegáns hölgy lépett ki. Kezében egy apró, bordó bársonytáskát tartott, arcán meglepő zavar tükröződött.
– Elnézést – szólalt meg halk, bizonytalan hangon. – Uraim, elhagytam valamit, ami sosem volt nálam.
Vaneau felvonta a szemöldökét. – Ez rendkívül érdekes megfogalmazás, Madame. Pontosan mije nincs meg, amit el sem hozott?
– Egy aranyozott kulcs. A retikülöm bélésébe volt varrva... de én soha nem varrtam oda semmit. És most mégis ott van a hűlt helye.
– Nos, Monsieur Vaneau, be kell vallanom, maga nélkül ez a vonat sokkal kiszámíthatóbb lenne – jegyezte meg a kalauz, és leállított egy csészét az ősz úriember összecsukható asztalára. – Ám kétségkívül sokkal unalmasabb is.
– A kiszámíthatóság túlértékelt erény, Laurent – felelte csendesen Émile Vaneau, miközben beleivott a teájába. – A menetrend pontos betartása éppen elég izgalmat tartogat egy ekkora vonatkocsinak.
– Nem gondolja, hogy a most felszállt utasok között is akad valaki, aki nem csupán pihenni vágyik? – kérdezte félhangosan Laurent, a folyosó vége felé intve a fejével, ahol egy fiatal úr rendezgette a csomagjait.
– Az emberek többsége csupán utazik, kalauz barátom. A gond ott kezdődik, amikor túl sokat akarnak vinni magukkal – jegyezte meg Vaneau száraz mosollyal.
Ekkor a szomszédos fülke ajtója kinyílt, és a tollas kalapot viselő elegáns hölgy lépett ki. Kezében egy apró, bordó bársonytáskát tartott, arcán meglepő zavar tükröződött.
– Elnézést – szólalt meg halk, bizonytalan hangon. – Uraim, elhagytam valamit, ami sosem volt nálam.
Vaneau felvonta a szemöldökét. – Ez rendkívül érdekes megfogalmazás, Madame. Pontosan mije nincs meg, amit el sem hozott?
– Egy aranyozott kulcs. A retikülöm bélésébe volt varrva... de én soha nem varrtam oda semmit. És most mégis ott van a hűlt helye.
Ebben a részben
Szereplők
- az-elegans-holgy
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
Helyszín
- 4-es-fulke-elotere
- a-vonat
Előző jelenet szereplői
- az-uj-kalapos-utas
- az-uj-utas
- energikus-ur-csorgo-poggyasszal
- helyi-nyomozok
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.