284/4. A csörgő poggyász titka — Az Elberen-i csend

Monsieur Vaneau, kezében a zsebóralánc-szemmel, kecsesen megközelítette Laurent kalauzt, aki épp a kocsi végén rendezkedett. „Laurent” – kezdte Vaneau, hangjában a szokásos könnyed, mégis átható érdeklődés. „Tudja, mindig lenyűgöz, ahogy a vasúti közlekedés még a legkomolyabb titkokat is képes a felszínre hozni. Például, ha egy csörgő bőrönd hirtelen elnémul. Látta az energikus urat, akiről korábban beszéltünk?”
Laurent kalauz, aki épp egy eltévedt sapkát emelt fel a poggyásztartóról, megállt a mozdulatban. „Az az úriember? Igen, persze. Elberenben száll le, azt mondta. Igazán furcsa. Épp az imént mentem el mellette a folyosón, és a bőröndje… nos, mintha vatta lett volna a belsejében. Pedig mikor felszállt, az a csörömpölés! Azt hittem, egy egész ékszerbolt utazik vele.”
„És nem gondolta, hogy ez… szokatlan?” – kérdezte Vaneau, miközben finoman megforgatta a láncszemet. „Hogy egy ékszerbolt súlya ilyen gyorsan képes elpárologni?”
„Ah, Monsieur Vaneau, maga mindig lát valamit, amit más nem” – felelte Laurent, kissé kényelmetlenül. „Talán csak átrendezte a holmiját. Vagy rájött, hogy a vasúti utazás nem tolerálja a túlzott zajt.”
Ekkor a vonat rántott egyet, és lassan lassítani kezdett. A peronra pillantva már látszottak Elberen állomás sárga lámpái. Az „új kalapos utas” és az „új utas”, akik feszülten figyelték a párbeszédet, most egymásra néztek. A kalapos úr arcán halvány pánik jelent meg. „Elberen… máris?” – suttogta, mintha az idő is összeesküdött volna ellene.
Az „energikus úr csörgő poggyasszal”, aki a kalauz elmondása szerint valóban a kocsi végén tartózkodott, most hirtelen, idegesen előbukkant a folyosón. Arcán aggodalom és némi izzadtság gyöngyözött. A kezében tartott bőrönd valóban könnyűnek tűnt, szinte lebegett, és a csörgésnek nyoma sem volt. Vaneau egy pillanatra elkapta a tekintetét. A bőrönd tuladjonosa egy kétségbeesett pillantással mérte fel Vaneau-t, majd mintha ráébredt volna valami szörnyűségre, egy halk „Ó, a fenébe!” kíséretében megállt. Az Elberen-i csend nyomasztóan hatott rá.