Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
283/7. Az illatos doboz titka — A feloldott igazság
Monsieur Vaneau bólintott, tekintete végigsiklott az utasokon. „Pontosan. A szomszédos fülke, vagy pontosabban, az ott elhelyezett tárgyak közelében. Gondoljanak csak bele: miért akarná valaki, hogy egy tárgy ne csak eltűnjön, hanem feloldódjon? És miért lenne hasznos, ha ezt a feloldódást valaki más, egy fiatal, kíváncsi személy fülkéjének feltöréséhez kötnék?” – Vaneau egy pillantást vetett a fiatal férfira, aki zavartan pislogott. „A cél nem a betörés volt, hanem a gyanú terelése.”
„A ketyegő doboz, tele maró oldószerrel, nem a célpont fülkéjét célozta, hanem a mellette lévő *csörgő bőröndöt*.” – Vaneau az energikus úr felé fordult, akinek arca megfagyott. „A csörgő hang… nos, az egyértelműen folyékony, fémgolyókra emlékeztetett, ugye? De mi van, ha az a folyadék nem konyakos üveg volt, hanem oldószer, ami épp azokat a fémgolyókat hivatott feloldani?”
„Az oldószer a dobozból a bőröndbe jutott, ahol csendben elvégezte a munkáját. Nem csoda, hogy a bőrönd elnémult. A fémgolyók feloldódtak, a súlyuk… nos, az oldószer súlya átvette a helyét, plusz a reakció melléktermékei. A ‘meggyillat’ csak arra szolgált, hogy elfedje a vegyszer szagát, és egy romantikusabb, ám annál ártatlanabb magyarázatot adjon a furcsa ketyegésnek.”
A kalapos úr, aki a folyosó falához lapult, most megpróbált elhárítani egy láthatatlan pókhálót. „Ez képtelenség! Micsoda feltételezések!”
„A tények néha különös humorérzékkel rendelkeznek, ahogy már mondtam” – replikázott Vaneau, anélkül, hogy elvesztette volna hidegvérét. „Aki a leginkább ragaszkodott a ‘meggyillat’ teóriájához, és a leginkább igyekezett a fülke feltörését hangsúlyozni, valójában… éppen ön, Monsieur.”
Ebben a pillanatban a vonat hirtelen rántott egyet, ahogy fékezni kezdett. Poharak csörrentek a hálókocsi bárpultjánál, az utasok pedig megbotlottak a folyosón. A szerelvény recsegve, nyikorgva lassult, majd zökkenve megállt. Az ablakokon át Montaigne állomás peronja tárult fel, ahol már várakozott egy kis csoport: a helyi főfelügyelő és két nyomozó.
Az ajtók szisszenve nyíltak. A főfelügyelő belépett, tekintete gyorsan végigsöpört a jelenlévőkön, majd megállt a kalapos úrnál. „Letartóztatom Önt, Monsieur Armand Dubois, a törvény nevében, az Intercontinental Expressen történt, súlyos testi sértést okozó, maró anyaggal elkövetett szándékos rongálás ügyében, melynek célja az anyagi javak eltulajdonítása volt, hamis nyomokkal.”
Vaneau, mintha mi sem történt volna, folytatta a mondatát, hidegen, de pontosan. „…valójában ön volt az, Monsieur Dubois, aki a szomszédos fülkében tartózkodó utas értékét, egy ritka, fémből készült, antik zenei dobozt akart feloldani, miközben a figyelem elterelése érdekében egy ártatlan fiatalembert gyanúsított volna meg a »betöréssel«.”
Monsieur Dubois arca sápadt volt, szemei vadul szikráztak, de egy szót sem szólt. A nyomozók elvezették. Az utasok egy része, még mindig a hirtelen események hatása alatt, leszállt, mások pedig felszálltak. Egy fiatal hölgy, selyemsállal a nyakán, a peronon tétován körülnézett, mintha elvesztett volna valamit. Egy új utas, kezében egy vastag, titokzatosan csörgő aktatáskával, sietős léptekkel haladt végig a folyosón, Vaneau fülkéje mellett. A detektív csak figyelte őket. A vonat ajtajai becsukódtak, a szerelvény rántott egyet, és elindult a következő állomás felé.
„A ketyegő doboz, tele maró oldószerrel, nem a célpont fülkéjét célozta, hanem a mellette lévő *csörgő bőröndöt*.” – Vaneau az energikus úr felé fordult, akinek arca megfagyott. „A csörgő hang… nos, az egyértelműen folyékony, fémgolyókra emlékeztetett, ugye? De mi van, ha az a folyadék nem konyakos üveg volt, hanem oldószer, ami épp azokat a fémgolyókat hivatott feloldani?”
„Az oldószer a dobozból a bőröndbe jutott, ahol csendben elvégezte a munkáját. Nem csoda, hogy a bőrönd elnémult. A fémgolyók feloldódtak, a súlyuk… nos, az oldószer súlya átvette a helyét, plusz a reakció melléktermékei. A ‘meggyillat’ csak arra szolgált, hogy elfedje a vegyszer szagát, és egy romantikusabb, ám annál ártatlanabb magyarázatot adjon a furcsa ketyegésnek.”
A kalapos úr, aki a folyosó falához lapult, most megpróbált elhárítani egy láthatatlan pókhálót. „Ez képtelenség! Micsoda feltételezések!”
„A tények néha különös humorérzékkel rendelkeznek, ahogy már mondtam” – replikázott Vaneau, anélkül, hogy elvesztette volna hidegvérét. „Aki a leginkább ragaszkodott a ‘meggyillat’ teóriájához, és a leginkább igyekezett a fülke feltörését hangsúlyozni, valójában… éppen ön, Monsieur.”
Ebben a pillanatban a vonat hirtelen rántott egyet, ahogy fékezni kezdett. Poharak csörrentek a hálókocsi bárpultjánál, az utasok pedig megbotlottak a folyosón. A szerelvény recsegve, nyikorgva lassult, majd zökkenve megállt. Az ablakokon át Montaigne állomás peronja tárult fel, ahol már várakozott egy kis csoport: a helyi főfelügyelő és két nyomozó.
Az ajtók szisszenve nyíltak. A főfelügyelő belépett, tekintete gyorsan végigsöpört a jelenlévőkön, majd megállt a kalapos úrnál. „Letartóztatom Önt, Monsieur Armand Dubois, a törvény nevében, az Intercontinental Expressen történt, súlyos testi sértést okozó, maró anyaggal elkövetett szándékos rongálás ügyében, melynek célja az anyagi javak eltulajdonítása volt, hamis nyomokkal.”
Vaneau, mintha mi sem történt volna, folytatta a mondatát, hidegen, de pontosan. „…valójában ön volt az, Monsieur Dubois, aki a szomszédos fülkében tartózkodó utas értékét, egy ritka, fémből készült, antik zenei dobozt akart feloldani, miközben a figyelem elterelése érdekében egy ártatlan fiatalembert gyanúsított volna meg a »betöréssel«.”
Monsieur Dubois arca sápadt volt, szemei vadul szikráztak, de egy szót sem szólt. A nyomozók elvezették. Az utasok egy része, még mindig a hirtelen események hatása alatt, leszállt, mások pedig felszálltak. Egy fiatal hölgy, selyemsállal a nyakán, a peronon tétován körülnézett, mintha elvesztett volna valamit. Egy új utas, kezében egy vastag, titokzatosan csörgő aktatáskával, sietős léptekkel haladt végig a folyosón, Vaneau fülkéje mellett. A detektív csak figyelte őket. A vonat ajtajai becsukódtak, a szerelvény rántott egyet, és elindult a következő állomás felé.
Ebben a részben
Szereplők
- az-uj-kalapos-utas
- az-uj-utas
- energikus-ur-csorgo-poggyasszal
- fiatal-ferfi-kivancsi
- fiatal-holgy-selyemsallal
- helyi-fofelugyelo
- helyi-nyomozok
- monsieur-emile-vaneau
Helyszín
- 4-es-fulke-elotere
- a-vonat
- montaigne-allomas
Előző jelenet szereplői
- az-uj-kalapos-utas
- az-uj-utas
- energikus-ur-csorgo-poggyasszal
- monsieur-emile-vaneau
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.