283/5. Az illatos doboz titka — A zár rejtelmei

– A „ki”, uram, néha kevésbé érdekes, mint a „miért” – felelte Monsieur Vaneau, pillantását a kalapos úrra szegezve, aki mintha a folyosó deszkázatával próbált volna eggyé válni. – Kinek az útját állta ez a zár, vagy épp a mögötte lévő fülke?
A kalapos férfi remegő kézzel igazította meg a kalapját, mintha azzal elrejthetné a szemeit.
– De hát... ez nonszensz! Egy zár? Kit érdekel egy vasúti fülke zárja?
– Azt, uram, akinek az a zár valamilyen okból útban van – mondta Vaneau, hangjában a higgadt logika megnyugtató, mégis könyörtelen erejével. – És látván a kísérleti oldószer hatásfokát, valószínűleg sürgősen.
Az energikus, csörgő poggyászos úr felhorkant.
– Tehát valaki egy fülkére pályázott? Egy fülkére, ami büdös, ráadásul folyik belőle a likőr? Mondja, detektív úr, maga szerint ki az az elvetemült, akinek ez megéri?
Vaneau egy pillanatra elgondolkozott, majd halkan válaszolt:
– Az „elvetemült” szó talán túlzás. Inkább a „céltudatos” illik ide. És a célja valószínűleg nem a fülke, hanem a fülkében tárolt tartalom... vagy épp a fülke üressége.
Az új utas, aki eddig csak csendesen figyelt, most előrelépett.
– De mit lehet egy ilyen fülkében tárolni, amiért valaki maró oldószerrel esik neki a zárnak? Értékeket? Titkokat? Vagy egyszerűen csak… egy másik embert?
A kalapos férfi arcán halványan megjelent a pánik. Szemei vadul cikáztak Vaneau és az ajtó között.
– Én… én csak egy kis parfümmel kísérleteztem! Egy új mandula-meggy illattal!
– Kétségkívül – biccentett Vaneau. – Csak éppen a receptúra egy hajszálnyit eltért az ártatlanságától. Különösen, ha a kísérlet tárgya nem egy parfümös üveg, hanem egy sárgaréz zár volt. És a „mandula” sem feltétlenül azt jelenti, amire elsőre gondolunk.
Vaneau finoman eltolta a kalapos férfi kezét a dobozról, felfedve alatta az apró, karcolt jeleket a zár körül a fülke ajtaján.
– A bűncselekmények néha olyan egyszerűek, mint egy recept. De a hozzávalók... azok mesélnek el mindent.
Az energikus úr már dühösen csóválta a fejét.
– Ez már túl sok! Előbb egy óra, aztán likőr, most meg oldószer? Mi lesz a következő? Egy zörgő bőrönd, ami magától repülni kezd?
A kalapos férfi hátrált, mintha a padló égne a lába alatt. A folyosó egyre szűkebbnek tűnt.