277/6. A néma bőrönd titka — A papír súlya

Az energikus úr, akinek egykor oly hangosan csörgött a poggyásza, most alig merte megmoccanni, mintha a gravitáció nemcsak a bőröndjét, hanem az ő hangszálait is elvette volna. Idegesen törölgette homlokát. „De hiszen… de hiszen semmi különöset nem rejtegettem én! Csupán a gyűjteményem, ami a bádogbéka előtt… nos, csörgött. És most? Most csendes, mint a sír. Miért akarta volna bárki is manipulálni a gyerekkori emlékeimet?”
A fiatal, kíváncsi férfi, aki eddig csak feszülten figyelte az eseményeket, most bátortalanul megszólalt. „De Monsieur Vaneau, ha a súly csökkent, és a csörgés elnémult, akkor valaki kivett valamit a bőröndből, és betett helyette valami könnyebbet és csendesebbet. Például egy kő helyett egy tollat. De miért pont bádogbéka? És miért az utazó mesterember nyomával?”
Vaneau elgondolkodva bólintott. „Kiváló megfigyelés. A kő és a toll analógiája szemléletes. De gondoljunk csak bele: a bádogbéka, mint egyetlen, könnyű tárgy, aligha okozna ekkora súlykülönbséget. Ahhoz, hogy a bőrönd ennyire könnyebb legyen, valami jelentős mennyiségű dolgot kellett kivenni belőle, vagy egy sokkal nagyobb, de könnyebb tömegű tárgyra cserélni. Valami olyasmire, ami… nos, még a levegőnél is könnyebbnek tűnik.”
Az idős hölgy, macskájával a karján, felnevetett. „Talán a tolvaj nem is egy tolvaj, hanem egy léghajó-tervező, és most a poggyászunk a hőlégballonok új generációjának prototípusa? Én mindig mondtam, hogy a macskám súlya is ingadozik, attól függően, hogy milyen izgalmas álmokat kerget.”
A kalapos hölgy keserédes mosollyal tette hozzá: „És mi van az úriemberrel, aki az újsággal a kezében nem riadt meg a gravitációtól? Ő talán egy artista, aki képes a gondolataival lebegtetni a tárgyakat? Vagy egyszerűen csak… egy másik, sokkal unalmasabb bőröndöt cipelt, ami egy grammal sem volt nehezebb a kelleténél, és pontosan ezért nem is figyeltünk rá?”
Monsieur Vaneau elmosolyodott, elkapva a kalapos hölgy tekintetét. „A művészi hajlamú tolvaj gondolata izgalmas, Madame. De a gravitáció törvényei ritkán szegődnek el egyetlen elkövető szolgálatába sem. Az újságos úriember a folyosón, vagy akár itt a fülkében… nos, ő az, aki talán a leginkább *nem* akarta, hogy a poggyásza bármilyen feltűnést keltsen. A néma bőrönd titka nemcsak a súlyában, hanem a gondos *kiválasztásában* rejlik. Miért pont ez a bőrönd? És miért pont így? Clermont-les-Bois felé közeledve, ezek a kérdések súlyosabbak, mint bármilyen smaragd.”