Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
188/10. Az elbereni jegyzék — Leszámolás Miremont peronján
– A dolog szerkezete roppant egyszerű, noha az elkövető mindent megtett a bonyolításért – kezdte Vaneau, miközben visszaúsztatta zsebóráját a mellényébe. – Mindenki azt hitte, a kámforos doboz csupán egy ártalmatlan utazóapróság. A félrevezetés szándékos volt: a sérült pecséttel és a téves monogrammal a fekete kalapos úrra terelték a gyanút.
– Bocsánatot kérek, de én teljesen ártatlan vagyok! – tiltakozott a fekete kalapos úr.
– Tudom. Ezért is nem állítom az ellenkezőjét – felelte szelíden a detektív. – Az igazi kulcsot a doboz rejtett rugója rejtette. A sötét köpenyes úr nem a jegyzéket akarta megsemmisíteni, hanem a bizonyítékot elrejteni a 4-es fülke falába, remélve, hogy Lignières után észrevétlenül kimenekítheti. A csiszolt réztoll nyoma azonban elárulta a cselt.
A sötét köpenyes utas sápadtan hátrált a folyosó fala felé.
– Ez abszurdum! Nincs semmi bizonyítéka arra, hogy…
– Az elkövető személye tehát nem más, mint… – emelte fel ujját Vaneau.
Ekkor a vonatszerelvény hirtelen nagyot zökent. A fékpofák csikordultak, a lámpák villództak, s az Intercontinental Express lassan begördült a kivilágított Miremont állomás peronja mellé.
Az ajtók felpattantak, és két helyi nyomozó lépett a folyosóra. A vezetőjük szigorú tekintettel nézett körbe, majd egyenesen a sötét köpenyes utas elé lépett.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, az elbereni jegyzék eltulajdonítása és okirat-hamisítás ügyében!
– …mint a sötét köpenyes úr – fejezte be a mondatát Vaneau mosolyogva, mintha a rendőrök belépése csupán a végszóra érkező kísérőzene lett volna.
A letartóztatottat ellentmondást nem tűrő mozdulatokkal elvezették. A peronon felmorajlott a tömeg: az utasok egy része leszállt, míg a fülkék felé egy sárga kalapos, túl sok fémcsattal felszerelt bőröndöt cipelő hölgy igyekezett.
Laurent kalauz megkönnyebbülten sóhajtott fel, miközben az ajtók csattanva bezáródtak. A szerelvény lassan kigördült az állomásról. Monsieur Vaneau csendben figyelte az új utast, aki türelmetlenül babrált a fémcsatjaival.
– Bocsánatot kérek, de én teljesen ártatlan vagyok! – tiltakozott a fekete kalapos úr.
– Tudom. Ezért is nem állítom az ellenkezőjét – felelte szelíden a detektív. – Az igazi kulcsot a doboz rejtett rugója rejtette. A sötét köpenyes úr nem a jegyzéket akarta megsemmisíteni, hanem a bizonyítékot elrejteni a 4-es fülke falába, remélve, hogy Lignières után észrevétlenül kimenekítheti. A csiszolt réztoll nyoma azonban elárulta a cselt.
A sötét köpenyes utas sápadtan hátrált a folyosó fala felé.
– Ez abszurdum! Nincs semmi bizonyítéka arra, hogy…
– Az elkövető személye tehát nem más, mint… – emelte fel ujját Vaneau.
Ekkor a vonatszerelvény hirtelen nagyot zökent. A fékpofák csikordultak, a lámpák villództak, s az Intercontinental Express lassan begördült a kivilágított Miremont állomás peronja mellé.
Az ajtók felpattantak, és két helyi nyomozó lépett a folyosóra. A vezetőjük szigorú tekintettel nézett körbe, majd egyenesen a sötét köpenyes utas elé lépett.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, az elbereni jegyzék eltulajdonítása és okirat-hamisítás ügyében!
– …mint a sötét köpenyes úr – fejezte be a mondatát Vaneau mosolyogva, mintha a rendőrök belépése csupán a végszóra érkező kísérőzene lett volna.
A letartóztatottat ellentmondást nem tűrő mozdulatokkal elvezették. A peronon felmorajlott a tömeg: az utasok egy része leszállt, míg a fülkék felé egy sárga kalapos, túl sok fémcsattal felszerelt bőröndöt cipelő hölgy igyekezett.
Laurent kalauz megkönnyebbülten sóhajtott fel, miközben az ajtók csattanva bezáródtak. A szerelvény lassan kigördült az állomásról. Monsieur Vaneau csendben figyelte az új utast, aki türelmetlenül babrált a fémcsatjaival.
Ebben a részben
Szereplők
—
Helyszín
—
Előző jelenet szereplői
- fekete-kalapos-ur
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
- sotet-kopenyes-utas
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.