188/1. A ketyegő csipkedoboz — Különös dallamok Saint-Mireux felé

A VIP hálókocsi folyosóján a gázlámpák fénye ritmikusan táncolt a sötét mahagóni burkolaton, miközben az Intercontinental Express egyenletes tempóban zakatolt Saint-Mireux felé. Laurent kalauz még mindig látható megkönnyebbüléssel igazgatta kissé gyűrött egyenruháját, amikor Monsieur Vaneau mellé lépett.
– Úgy fest, a rend és a törvény ismét helyreállt, Monsieur Vaneau – jegyezte meg a kalauz halk, tiszteletteljes főhajtással. – Bár az új utasunk doboza miatt kissé nyugtalan vagyok. Hallja azt a különös, makacs ketyegést?
A sötét köpenyes hölgy a folyosó végén, a négyes fülke mellett állt, és görcsösen szorította magához a csipkével borított, nehéz dobozt, amelyből valóban ütemes, fémes kattogás hallatszott.
– A fülnek olykor kellemesebb a mechanika őszintesége, mint az utasoké, kedves Laurent – felelte Vaneau száraz, elegáns mosollyal.
– De mi van, ha az a szerkezet... nem éppen barátságos célokat szolgál a fedélzeten? – suttogta a kalauz, miközben gyanakodva méregette a nőt.
A hölgy ekkor hirtelen megfordult, és Vaneau-ra emelte hűvös tekintetét.
– Csak nem az én családi örökségemet méregetik, uraim? – kérdezte távolságtartóan. – Biztosíthatom Önöket, hogy egy teljesen ártalmatlan óraműről van szó.
– Nem kételkedem a szándékaiban, Madame – bólintott Vaneau udvariasan. – Bár a túl nehéz ereklyék olykor hajlamosak önálló életre kelni a vasúti síneken.
Mielőtt a hölgy válaszolhatott volna, a dobozból kiszűrődő ketyegés hirtelen vadul felpörgött, majd egy éles, fémes pattanással végleg elhallgatott. A következő pillanatban a doboz illesztései közül sűrű, tintaszerű, fekete folyadék kezdett szivárogni a tiszta, fehér csipkére.