Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
157/6. Az üres utazótáska — Leszámolás Auberoche-nál
Monsieur Vaneau előhúzta a zsebéből a régi ezüst zsebóráját. Egy halk, elegáns kattanással kinyitotta, a számlapjára pillantott, majd nyugodtan megszólalt:
– Pontosan négy perc múlva Auberoche állomásra érkezünk.
A fiatal úr türelmetlenül fújtatott:
– De hát a tettes ott van a mosdóban! Mire vár még?
– Arra, hogy a tények végleg a helyükre kerüljenek – felelte Vaneau higgadtan. – Önök azt hitték, a karcolásokat egy egyszerű tolvaj okozta, aki át akart nyúlni a falon. A valóságban azonban az acéldróttal nem a táskát akarta áthúzni, hanem a zártszerkezetet próbálta kiakasztani belülről, miközben a saját kabinját üresnek mutatta. A félrevezetés a táska súlyában rejlett: a nehéznek hitt koffer valójában üres volt, s csupán nehezékként szolgált a feszítéshez.
A mosdó ajtaja ebben a pillanatban halk nyikorgással feltárult. A sötétkék kabátos utas lépett ki onnan, és zavartan megtorpant a társaság láttán.
– Én csak... a kezemet mostam – dadogta bizonytalanul.
– És a lambéria porát dörzsölte le – tette hozzá Vaneau száraz mosollyal. – Az igazságot az a piciny sárgaréz forgács árulta el, ami a drót kampóján maradt. Tehát az elkövető nem más, mint...
A vonat hirtelen akkorát fékezett, hogy a folyosó fali lámpái megremegettek, a szomszédos fülke csomagtartójáról pedig lecsúszott egy bádogdoboz. A szerelvény csikorgó fémhangok kíséretében lassan begördült Auberoche állomására.
Az ajtó sziszegve kinyílt, s két egyenruhás csendőr lépett a hálókocsiba. A vezetőjük határozott léptekkel a sötétkék kabátos utas elé állt:
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, az értékpapírok eltulajdonításának kísérlete miatt!
– ...mint a mi csendes sötétkék kabátos szomszédunk – fejezte be Vaneau a mondatát, mintha a hatóság érkezése a legtermészetesebb menetrendi pont lett volna.
Miután a csendőrök elvezették a bilincsbe vert utast, a peronon nyüzsgés támadt. Utasok szálltak le, s újak érkeztek. Vaneau a fülkéje ablakából figyelte, ahogy egy kalapos úr a csomagjai között egy különös, lakkozott fa dobozt próbál óvatosan egyensúlyozni, melyből halk, ütemes sziszegés hallatszott. A vonat ajtajai becsukódtak, és a szerelvény lassan kigördült az állomásról a következő megálló felé.
– Pontosan négy perc múlva Auberoche állomásra érkezünk.
A fiatal úr türelmetlenül fújtatott:
– De hát a tettes ott van a mosdóban! Mire vár még?
– Arra, hogy a tények végleg a helyükre kerüljenek – felelte Vaneau higgadtan. – Önök azt hitték, a karcolásokat egy egyszerű tolvaj okozta, aki át akart nyúlni a falon. A valóságban azonban az acéldróttal nem a táskát akarta áthúzni, hanem a zártszerkezetet próbálta kiakasztani belülről, miközben a saját kabinját üresnek mutatta. A félrevezetés a táska súlyában rejlett: a nehéznek hitt koffer valójában üres volt, s csupán nehezékként szolgált a feszítéshez.
A mosdó ajtaja ebben a pillanatban halk nyikorgással feltárult. A sötétkék kabátos utas lépett ki onnan, és zavartan megtorpant a társaság láttán.
– Én csak... a kezemet mostam – dadogta bizonytalanul.
– És a lambéria porát dörzsölte le – tette hozzá Vaneau száraz mosollyal. – Az igazságot az a piciny sárgaréz forgács árulta el, ami a drót kampóján maradt. Tehát az elkövető nem más, mint...
A vonat hirtelen akkorát fékezett, hogy a folyosó fali lámpái megremegettek, a szomszédos fülke csomagtartójáról pedig lecsúszott egy bádogdoboz. A szerelvény csikorgó fémhangok kíséretében lassan begördült Auberoche állomására.
Az ajtó sziszegve kinyílt, s két egyenruhás csendőr lépett a hálókocsiba. A vezetőjük határozott léptekkel a sötétkék kabátos utas elé állt:
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, az értékpapírok eltulajdonításának kísérlete miatt!
– ...mint a mi csendes sötétkék kabátos szomszédunk – fejezte be Vaneau a mondatát, mintha a hatóság érkezése a legtermészetesebb menetrendi pont lett volna.
Miután a csendőrök elvezették a bilincsbe vert utast, a peronon nyüzsgés támadt. Utasok szálltak le, s újak érkeztek. Vaneau a fülkéje ablakából figyelte, ahogy egy kalapos úr a csomagjai között egy különös, lakkozott fa dobozt próbál óvatosan egyensúlyozni, melyből halk, ütemes sziszegés hallatszott. A vonat ajtajai becsukódtak, és a szerelvény lassan kigördült az állomásról a következő megálló felé.
Ebben a részben
Szereplők
—
Helyszín
—
Előző jelenet szereplői
- fiatal-fatyolos-holgy
- fiatal-ur-a-bortaskaval
- monsieur-emile-vaneau
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.