154/5. A kávéfőző titka — Ketyegő logika a folyosón

– A kulcs – jegyezte meg Monsieur Vaneau olyan elmélyült nyugalommal, mintha csak egy eltévedt sakkfigurát keresne a szőnyegen –, ott lapul a folyosó végén álló, szürke köpenyes úr bal zsebében.
A sötétkék kabátos utas rémülten kapta a fejét a jelzett irányba. A folyosó homályában ácsorgó szürke köpenyes férfi azonnal összerezzent, és megpróbált közelebb húzódni a falhoz, mintha a faburkolat elnyelhetné.
– Ez… ez képtelenség! – dadogta a sötétkék kabátos. – Én nem is ismerem őt!
– Nyilvánvalóan – bólintott Vaneau. – Ezért cseréltek hálófülkét a felszálláskor, és ezért van az ön gomblyukában ugyanaz a sárgaréz reszelék, ami az ő ujjain is látható. Egy kávéfőző, amely nem feketét, hanem finommechanikai zárkiütést produkál, valóban ritka darab. Különösen, ha a kávéőrölemény tartályában finom fémpor található.
Laurent kalauz nyelt egyet. – Monsieur Vaneau… a vonat mindjárt lassít. Az ott már a villenauxe-i jelzőlámpa!
– Nagyon helyes, Laurent – nyújtotta ki a kezét Vaneau, és egyetlen határozott mozdulattal elfordította a szerkezet apró rézszelepét. A ketyegés azonnal abbamaradt. – A szerkezet nem robbanásra készült, hanem a hálókocsi padlószerkezetének csendes átfúrására. A nagybácsi tehát nem kávéra vágyott, hanem a padló alatti páncélrekesz tartalmára.
A szürke köpenyes utas erre teljesen megtört, és szótlanul a falnak támaszkodva roskadt magába.