152/3. A viaszpecsétes bőrtáska — A kattanás utolsó visszhangja

Émile Vaneau lassan előhúzta zsebéből az antik ezüst zsebórát. A fedél halk pattanással nyílt ki, a fődetektív pedig néhány másodpercig mozdulatlanul tanulmányozta a mutatók járását.
– Pontosan öt perc múlva Pierrefont állomásra érkezünk – jelentette ki nyugodtan, majd elrakta az órát. – És addigra érdemes tisztázni, miért keltett akkora riadalmat ez a vörös viaszpecsét.
A fiatal úr zavartan megköszörülte a torkát, a sötétkék kabátos utas azonban önkéntelenül hátralépett egyet.
– Úgy vélem – folytatta Vaneau szelíd mosollyal –, mindannyian azt hittük, hogy a táska szerkezete rejt valamiféle veszélyt. Ám a halk kattanás nem a táskából származott. A vörös viasz csupán álcázás volt, hogy a figyelem a táskára terelődjön, miközben a sötétkék kabátos úr a saját zsebében próbálta hatástalanítani a lopott ékszerdoboz rugós zárját. A viaszmorzsák pedig nem a táskáról, hanem az ő kabátujjáról hullottak.
– Ez képtelenség! – horkant fel a sötétkék kabátos utas, de a hangja megbicsaklott.
– A tények ritkán képtelenek, legfeljebb meglepőek – jegyezte meg Vaneau. – A pecsétviasz jellegzetes illata elárulta.
Abban a pillanatban a vonat éles fékcsikorgással lelassult. A kocsik összerázkódtak, a folyosó lámpái megremegtek, s az Intercontinental Express lassan begördült Pierrefont gőzben úszó peronjára.
Az ajtó kinyílt, s két helyi nyomozó lépett a szerelvényre. A vezetőjük határozott léptekkel a sötétkék kabátos utas elé állt.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, a solnavi kúria kirablásának ügyében!
– …amint azt sejteni lehetett – fejezte be a mondatát Vaneau elegáns fejhajtással.
Miután a nyomozók elvezették a tiltakozó utast, a folyosón elült a zűrzavar. Laurent kalauz megkönnyebbülten sóhajtott fel, miközben az új felszállók áramlottak a kocsi felé. Egy sárga kalapos hölgy lépett a folyosóra, aki túlságosan is óvatosan szorított magához egy nehéz, fekete bársonytokot.
Vaneau elmosolyodott, s ahogy az ajtók csapódtak és a vonat újra mozgásba lendült, csendben figyelni kezdett.