151/1. A láncolt bádogdoboz — Új arcok a hálókocsiban

Laurent kalauz mély sóhajjal támaszkodott meg a folyosó falán, miközben a vonat ütemes kattogással gyorsított az éjszakában.
– Monsieur Vaneau, mondja, Ön szerint ez a szerelvény vonzza a furcsa alakokat, vagy az egész kontinensen mindenki megbolondult? – kérdezte feszülten.
– A statisztika, kedves Laurent, meglehetősen engedékeny tud lenni – felelte Vaneau higgadtan, miközben eligazította a zakója hajtókáját. – A különcök csupán jobban kedvelik a VIP hálókocsit, mint a másodosztály huzatát.
A sötétkék kabátos utas, aki még mindig nem tért teljesen magához az iménti rendőri intézkedésből, óvatosan lépett ki a folyosóra.
– De... látta azt a láncot? – suttogta riadtan. – Vastagabb volt, mint egy hajóhorgony! És a doboz... az a bádogdoboz úgy kongott, mintha teljesen üres lenne!
– Egy üres doboz, amelyet méteres acéllánccal biztosítanak, felettébb figyelemre méltó beruházás – jegyezte meg Vaneau száraz humorral. – Bár meglehet, hogy az úr csupán a láncot félti a tolvajoktól, a doboz pedig csak a csomagolás.
Laurent aggodalmasan pillantott a négyes fülke csukott ajtója felé.
– Kétszer is ráfordította a kulcsot, uram. Ráadásul megtagadta a teát is.
– A nehéz láncok ritkán csinálnak jó étvágyat – válaszolta Vaneau. – De ne aggódjon. Elberen állomásáig még van időnk, s a bádogdobozok előbb-utóbb megszólalnak.