148/7. Új rejtély a hálókocsin — Kattanó bilincsek Bois-Colombes-nál

Émile Vaneau elővette régi ezüst zsebóráját, kipattintotta a fedelét, majd óvatosan megkocogtatta a számlapot.
– Pontosan három perc múlva Bois-Colombes állomásra érkezünk – jegyezte meg higgadtan. – Ennyi idő éppen elegendő a félreértések tisztázására.
A sötétkék kabátos utas hátat fordított volna, de Laurent kalauz szilárdan elállta az utat.
– Mindenki azt hitte – folytatta Vaneau nyájasan –, hogy a dobozt elrabolni akarták. A félrevezetés abban rejlett, hogy ön nem elvinni, hanem kicserélni próbálta a tartalmát, s az újbóli lezáráshoz használta a saját zöld viaszát. A pecsétgyűrűjében maradt apró szilánk és a küszöbön talált morzsa megcáfolhatatlanul árulkodik.
A férfi szóra nyitotta a száját, de mielőtt a detektív kimondhatta volna a teljes nevét, a vonat hirtelen nagyot fékezett. A kerekek csikorgása visszhangzott a folyosón, s a szerelvény zökkenve megállt a kivilágított peron mellett.
A hálókocsi ajtaján két helyi nyomozó lépett be. A vezetőjük határozott léptekkel a sötétkék kabátoshoz sétált.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, okirat-hamisítás és lopási kísérlet ügyében!
– ...melyet a hetes fülkében követett el – fejezte be Vaneau szinte észrevétlenül, miközben a bilincs kattant.
A tettet elvezették. A vonat hamarosan újra nekilendült. A folyosón egy új utas bukkant fel, aki meglepően könnyű, mégis duplán lakatolt táskát szorongatott. Vaneau csendben követte a tekintetével, ahogy a szerelvény robogott tovább a következő állomás felé.