147/4. A sárgaréz pántos láda — A fémöntvény titka

A sötétkék kabátos utas gépiesen visszahúzódott egy lépést, s a keze önkéntelenül a zakója belső zsebe felé mozdult, ám Laurent kalauz határozottan beékelte magát a fülke ajtajába.
– Lemezprés? – képedt el a kalauz, miközben tekintete a folyosó szőnyegén szétterülő sötét tócsáról a nehéz ládára szegeződött. – Kérem, mondja, hogy ez nem hamisítófelszerelés!
– Dehogy hamisító! – csattant fel az utas, de a hangjából hiányzott a valódi meggyőződés. – Kizárólag finommechanikai szerszámok! Szabadalmi bejegyzés alatt álló, teljesen ártalmatlan találmány!
– Amely szereti a királyi présolajat – tette hozzá Monsieur Vaneau csendesen, s miközben az ajtófélfának dőlt, átható pillantással méregette a zár szerkezetét. – Különös egybeesés, hogy éppen a saint-mireux-i bankfiók éjszakai átvizsgálása után bukkant fel egy ilyen figyelemreméltó szerkezettel rendelkező úriember.
Az utas nyelt egyet, s hirtelen elszántsággal a sárgaréz láda pántjához nyúlt.
– Ha nem hiszik, megmutatom! Nincs ebben semmi törvénytelen!
– Csak óvatosan – intette higgadtan Vaneau. – A frissen nyomtatott értékpapír hajlamos maszatolódni, ha túl korán éri a huzat.
Az utas keze megállt a kulcson. Egyetlen pillanatra feszült csend támadt a hatosban, amit csak a sínpárok ütemes robogása tört meg.