146/7. A sárgaréz esernyő — A saint-mireux-i érkezés

Monsieur Vaneau lassan benyúlt a mellényzsebébe, és elővette régi ezüst zsebóráját. Egyetlen halk pattanással kinyitotta a fedelét, majd higgadtan a jelenlévőkre pillantott.
– Pontosan négy perc múlva Saint-Mireux állomásra érkezünk – jelentette ki nyugodt, kimért hangon. – Laurent kalauz, javaslom, készítse elő a hivatalos jegyzőkönyvet.
– Bámulatos! – hűledezett a kalauz, miközben gyanakodva méregette a megilletődött hamisítót. – De hogyan jött rá, Monsieur Vaneau? Azt hittük, csupán egy rejtélyes időjárási műszerről van szó a nyolcas fülkében!
– Egy rosszul megválasztott ütem mindig árulkodó – mosolyodott el halványan Vaneau. – A nyolcas fülke barometrikus szerkezete elfedte a zajt, de a sárgaréz nyomóforma olaja elárulta a turpisságot. Ön nem egyszerűen jegyet hamisított, kedves uram, hanem a teljes vonalhálózat ingyenes utazási kódjait igyekezett...
A mondat végét elnyelte a sziszegő gőz és a féktuskók csikorgása. A szerelvény nagyot rándult, ahogy a kerekek megtorpantak a saint-mireux-i peron mellett. Poharak koccantak a szalonban, a hálókocsi ajtaja pedig lendületesen feltárult.
Két egyenruhás helyi nyomozó lépett a folyosóra. A vezetőjük szigorú tekintettel nézett körbe, majd határozott léptekkel a sötétkék kabátos utas elé állt.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, hamisított menetjegyek terjesztése és a vasútbiztonság veszélyeztetése miatt – harsogta a tiszt.
– ...egy szál hamis dátumozóval sokszorosítani – fejezte be szelíden Vaneau a félbeszakadt mondatot, mintha mi sem történt volna.
A tetten ért utast határozott mozdulatokkal levezetzték a szerelvényről, a fülkére pedig lassan visszatért a megszokott csend. A vonat hosszas sípszóval kigördült az állomásról. A folyosó végén ekkor felbukkant egy új utas, aki gyanúsan óvatosan cipelkedett egy súlyos, sárgaréz pántokkal lezárt fadobozzal.