146/4. A sárgaréz esernyő — A kilencedik rugó titka

A fekete kalapos úr mélyet sóhajtott, majd teljesen kitárta a fülke ajtaját. A bársonydíványon finom órásműszerek, apró csavarhúzók és három szétszerelt esernyőnyél hevert tökéletes rendetlenségben.
– Ez rendkívül megnyugtató – mormolta a férfi, miközben megtörölte izzadt homlokát. – Már azt hittem, a fővárosi hatóságok küldték önöket a be nem jelentett szabadalmam miatt.
– A hatóságok ritkán utaznak hálókocsiban csupán azért, mert valaki túlságosan ragaszkodik a precíziós rugókhoz – jegyezte meg Vaneau, miközben óvatosan megvizsgálta a díványra készített réz alkatrészeket. – Bár el kell ismernem, egy nyomásmérővel egybeépített esernyő meglehetősen szokatlan kellék az Intercontinental Expressen.
– Nem egyszerű esernyő! – tiltakozott a férfi fojtott hangon, és felemelte a kilógó huzalt. – Ez egy automatikus barometrikus csapadékjelző prototípusa! Csak sajnos a belső feszítőrugó hajlamos kiugrani, ha a szerelvény meghaladja a nyolcvan kilométeres sebességet.
– És a nyolcas fülke ajtózárja miért mutatott meglepő rokon vonásokat az ön találmányával? – tudakolta Laurent kalauz, még mindig idegesen igazgatva az egyenruháját.
– A fizika törvényei nem ismerik a fülkék közötti falakat, kedves Laurent – válaszolta Vaneau derűsen. – A rezonancia és a lazán rögzített rézreteszek néha meglepő társasági életet élnek.