Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
139/1. A mentolillatú kalapdoboz — Éjszakai indulás Chantraine után
Az Intercontinental Express kerekei egyenletes ritmusban kattogtak, ahogy a szerelvény maga mögött hagyta Chantraine állomás halvány lámpafényeit. A hálókocsi folyosóján Laurent kalauz még mindig mélyeket sóhajtva igazgatta az egyenruháját, mintha a letartóztatás izgalmait próbálná kisöpörni a hajtókájáról.
– Rendőri intézkedés a menetrend szentélyében – morogta Laurent, és halkan megtörölte az homlokát. – Ha ez így folytatódik, Monsieur Vaneau, a vasúttársaság kénytelen lesz nyomozói pótlékot számolni a jegyárakhoz.
– Az élet csupán apró zökkenők sorozata, kedves Laurent – felelte Émile Vaneau száraz mosollyal, miközben végigsimított ősz bajszán. – És a mi feladatunk csupán annyi, hogy ne öntsük le magunkat a kávéval, amikor a kerekek megcsisszannak.
Ebben a pillanatban a folyosó végén felbukkant az új utas. Szürke köpenyt viselt, tekintete idegesen ugrált a kabinajtók számai között, és egy szokatlanul nagy, kerek kalapdobozt szorongatott. A dobozból intenzív, frissítő mentolillat áradt, amely pillanatok alatt betöltötte a szűk átjárót.
– Elnézést, uraim – szólalt meg a férfi kapkodva, s a dobozt úgy ölelte magához, mintha legalábbis az uralkodói koronaékszereket rejtené. – A hatos fülke merre található? Ugye zárható az ajtaja? Nagyon fontos lenne, hogy senki... szigorúan senki ne zavarjon Varelmont állomásig!
– A hatos fülke éppen ott van, uram – mutatott előre Laurent, miközben gyanakvón szimatolt a levegőbe. – De szokatlanul erős aromát tetszik szállítani. Ha szabad kérdeznem, kalapok vannak benne?
– Kalapok? Ööö, igen! Kizárólag kalapok. Nagyon... érzékeny kalapok! – vágta rá az utas, majd befordult a kabinjába, és határozott mozdulattal magára rántotta a tolóajtót. A zár kattanása visszhangzott a csendes folyosón.
Vaneau elgondolkodva követte tekintetével a bezáruló ajtót, s az orrát finoman fintorgatva megjegyezte:
– Úgy tűnik, Laurent, a kalapdivat az utóbbi időben meglehetősen mentolos irányt vett. És ha nem csalnak a megfigyeléseim, a fejfájás ellen is kiváló.
– Rendőri intézkedés a menetrend szentélyében – morogta Laurent, és halkan megtörölte az homlokát. – Ha ez így folytatódik, Monsieur Vaneau, a vasúttársaság kénytelen lesz nyomozói pótlékot számolni a jegyárakhoz.
– Az élet csupán apró zökkenők sorozata, kedves Laurent – felelte Émile Vaneau száraz mosollyal, miközben végigsimított ősz bajszán. – És a mi feladatunk csupán annyi, hogy ne öntsük le magunkat a kávéval, amikor a kerekek megcsisszannak.
Ebben a pillanatban a folyosó végén felbukkant az új utas. Szürke köpenyt viselt, tekintete idegesen ugrált a kabinajtók számai között, és egy szokatlanul nagy, kerek kalapdobozt szorongatott. A dobozból intenzív, frissítő mentolillat áradt, amely pillanatok alatt betöltötte a szűk átjárót.
– Elnézést, uraim – szólalt meg a férfi kapkodva, s a dobozt úgy ölelte magához, mintha legalábbis az uralkodói koronaékszereket rejtené. – A hatos fülke merre található? Ugye zárható az ajtaja? Nagyon fontos lenne, hogy senki... szigorúan senki ne zavarjon Varelmont állomásig!
– A hatos fülke éppen ott van, uram – mutatott előre Laurent, miközben gyanakvón szimatolt a levegőbe. – De szokatlanul erős aromát tetszik szállítani. Ha szabad kérdeznem, kalapok vannak benne?
– Kalapok? Ööö, igen! Kizárólag kalapok. Nagyon... érzékeny kalapok! – vágta rá az utas, majd befordult a kabinjába, és határozott mozdulattal magára rántotta a tolóajtót. A zár kattanása visszhangzott a csendes folyosón.
Vaneau elgondolkodva követte tekintetével a bezáruló ajtót, s az orrát finoman fintorgatva megjegyezte:
– Úgy tűnik, Laurent, a kalapdivat az utóbbi időben meglehetősen mentolos irányt vett. És ha nem csalnak a megfigyeléseim, a fejfájás ellen is kiváló.
Ebben a részben
Szereplők
—
Helyszín
—
Előző jelenet szereplői
- fekete-kalapos-ur
- helyi-nyomozok
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
- sotetkek-kabatos-utas
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.