Titok a kormos fal mögött

A tűz duruzsolása lassan elaludta a kisfiú szemét, aki a szikkadt cipóval a kezében, az öregasszony ölébe hajtva a fejét csöndesen szuszogni kezdett. Mirella elégedetten mosolyodott el, de tekintete a kemence mögötti, sötét, kormos falmélyedésre tévedt. A fellobbanó lángok egy apró, fémes villanást vetítettek a koromfekete vakolatra.
Mirella halkan felállt, s óvatosan, nehogy felverje a didergő gyermeket, a kemence kormos oldalánál guggolt le. Borda egyetlen apró intéssel követte a mozdulatát, kezét továbbra is éberen az övén pihentetve. A kormos zugban, egy elmozdult tégla mögött ócska, bőrszíjjal átkötött fagombos szelence sarka kandikált ki.
– Nézd csak – suttogta Mirella, s finoman kihúzta a dobozkát. A zsanér halkan megreccsent, de az öregasszony csak köhintett egyet álmában, nem riadt fel.
A doboz belsejében nem arany csillogott, hanem néhány viaszpecsétes levél meg egy csorba rézmedál. Mirella könnyed mozdulattal kibontotta a legfelső tekercset, s a gyertya halvány fényénél gyorsan átfutotta a cirádás sorokat.
– A Garai-udvar tisztjeinek adónyilvántartása – kuncogott fel halkan, szemeiben pajkos szikrával. – Nos, úgy tűnik, ez a kunyhó többet rejt egyszerű menedéknél.
Borda szűkszavúan bicentett, bár tekintete visszatért a reteszre. Ez a kis zsákmány még igencsak kapóra jöhet a következő vámkapunál.