Sárgaréz minta a falon

Bandi óvatosan kinyújtotta a kezét, s ujjbegyével megérintette a medence pereme felett lebegő párát. A langyos gőz selymesen simogatta a bőrét, miközben a kékellő fényben apró, faragott minták sejlettek fel a kőlapok szélén. Borda elégedetten morgott egyet, majd óvatosan elnyúlt a meleg padlóköveken, szemeit egy pillanatra sem véve le a terem túlsó faláról.
Mirella a csarnok túlsó oldalához sétált, ahol a csiszolt kőlapok között finom sárgaréz berakások futottak a magasba. A csillogó fémvonalak egy tenyérnyi, domborműves korongban találkoztak, amely egy nyitott kaput és alatta egy különleges mélyedést ábrázolt. A minta pontosan úgy nézett ki, mintha egy sajátos kulcs fogadására tervezték volna.
– Úgy tűnik, a város fukar uraságai nem csupán a fáradtságuk kipihenésére tartották fenn ezt a zugot – jegyezte meg Mirella csípős mosollyal. – Ha a kapzsi bíró tudná, miféle kényelem rejtezik a talpa alatt, aligha hagyná parlagon ezt a melegséget.
Az idős asszony hálásan sóhajtott fel a kőpadon, miközben Bandi egy kisebb rejtekfülkére bukkant a medence mögötti falban. A fülke mélyéből tiszta vásznakat húzott elő. A hajszolt csapat végre biztonságban tudhatta magát, ám Mirella figyelmét már a fali minta rejtélye kötötte le.