Nyomdokok a kapuig

A kékesen derengő vonalak nyomában a padlólapok halkan visszhangozták a lépteiket. Borda óvatosan haladt elöl, orrát a hűvös, fémes levegőbe szagolva, míg Bandi és az idős asszony az ösvény mentén mozgó apró fémrekeszeket figyelte. A falak mentén álló gépezetek ritmikus kattogása meglepően nyugodt dallammá szelídült, mintha maga a csarnok is elégedetten nyugtázná, hogy a látogatók meglelték a helyes utat.
Ahogy a boltíves kapu felé közeledtek, az idős asszony észrevette, hogy a padlóba süllyesztett rézlemezek nemcsak fényt bocsátanak ki, hanem kellemes, langyos meleget is árasztanak magukból. Bandi megállt egy pillanatra, amikor a kapu két oldalán lévő sárgaréz oszlopok tetején finom fogaskerekek kezdtek forgásba. A sűrűn vésett rúnák a kapukereten felragyogtak, s a súlyos fémnyílás egyetlen tompa puffanással résnyire feltárult.
Borda halk szuszogással fordult vissza a társai felé, jelezve, hogy a szerkezet mögött újabb száraz és védett tér várja őket. Az idős asszony hálásan mosolygott Bandira, felidézve a rézpulton megfejtett szimbólumok pontos sorrendjét. A csapat bizakodva lépte át a küszöböt, miközben mögöttük a kékes ösvény fényei lassan visszahúzódtak a padló réseibe.