A kék rúnák ösvénye

Bandi határozott léptekkel az egyik központi, csiszolt rézpulthoz sétált, amelynek felületén a kékesen derengő rúnák szinte ütemre lüktettek a gépek ketyegésével. Ujjával óvatosan végigkövette a szimbólumok vonalát, majd felcsillanó szemmel elmosolyodott: a jelzések pontosan azt a sormintát ismételték, amit a folyosón álló oszlopon már feltérképeztek.
Borda közben éber tekintettel figyelte a környező fogaskerekeket. Bár a fémcsikorgás fülsértő is lehetett volna, a mozgás kimért ritmusa inkább megnyugtató biztonságérzetet keltett benne. Az idős asszony kíváncsian lépett Bandi mellé, s egy bátor mozdulattal megérintette a pult szélén felizzó, vésett sárgaréz korongot.
A szerkezet halk zümmögéssel reagált a finom érintésre. A környező oszlopok fogaskerekei egyetlen szinkronizált mozdulattal felgyorsultak, s a terem hátuljában egy rézből kovácsolt, alacsony emelvény emelkedett ki a padlólapok közül. A felületén végigfutó kékes jelek most egyértelmű, világító ösvényt rajzoltak ki a kövezeten, amely egyenesen a csarnok túlsó oldalán magasodó kijárat felé mutatott.
Mirella elégedetten biccentett a látottakra. A gépezet nem bántani akarta őket, csupán figyelmet és rendet követelt meg a látogatóktól. Bandi izgatottan intett a társaságnak, és a csapat bizakodva lépett rá a felragyogó nyomdokokra.