Véget nem érő történet

Mirella és az ekhós szekér · Mirella

Menedék a vén tölgy alatt

A sűrű ködbe burkolózó fák között a talaj egyre meredekebbé vált, de a bozótos sűrűje tökéletes rejtekhelyet nyújtott. Mirella egy hirtelen ötlettől vezérelve lekanyarodott a kitaposott csapásról, egyenesen egy hatalmas, mohával benőtt sziklatömb felé, amelynek tövében vénséges tölgyfák gyökerei fontak természetes búvóhelyet. Intett a többieknek, hogy húzódjanak meg az ágak alkotta zöld sátor alatt.
– Na, itt még az uraság kopói sem szagolnának ki minket, hacsak nem tanultak meg repülni – jegyezte meg halkan, huncut mosollyal az ajkán, hogy elűzze a feszültséget. Az idős asszonyt gyengéden leültette egy száraz gyökérre, és előhúzott a köpenye alól egy tarka gyapjúkendőt, amit szorosan a vállára terített.
Bandi még mindig gyanakvóan pislogott a tejfehér homályba, de a biztonságos kuckó láttán végre leengedte a védőfegyverként szorongatott faágat. Borda, mint egy néma árnyék, a gyökérzet szélére telepedett, füleit hegyezve vigyázta a ködből beszűrődő neszfoszlányokat.
Mirella zsebéből néhány szem aszalt szilva került elő, amit igazságosan szétosztott a reszkető társak között. A fanyar, édes íz és a megnyugtató csend lassan felmelegítette a fagyos hangulatot, miközben a fejük felett a ködfátyol lassan aranybarna fénnyé szelídítette a felkelő nap első sugarait.
Ebben a részben

Szereplők

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony
  • mirella

Helyszín

  • erdofolt

Előző jelenet szereplői

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony
  • mirella

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.