Véget nem érő történet

Mirella és az ekhós szekér · Mirella

A ködfátyol mögött

A zörgés szerencsére távolodott, a kerekek csikorgása lassan elenyészett a völgy mélyén. Mirella nem teketóriázott; egyetlen határozott kézmozdulattal intett a többieknek, hogy kövessék. Nem maradhattak a barlang szájának közelében, a hajdúk vagy az urasági erdőőrök bármikor visszatérhettek. A nedves avar elnyelte a lépteik zaját, ahogy egyre beljebb merészkedtek a sűrű, tejszerű ködbe.
– Erre – suttogta Mirella, miközben gyengéden, de határozottan támogatta a reszkető idős asszonyt. – A pára elrejt, de sietnünk kell.
Bandi görcsösen kapaszkodott egy letört faágba, mintha az megvédhetné a rájuk leselkedő veszélyektől. Minden elmosódott sziluettet ellenségnek nézett a homályban.
– Mi volt az? – nyöszörögte, tágra nyílt szemekkel bámulva a fák közé. – Értünk jönnek?
– Csak egy kóbor szekér – suttogta Borda feszülten, miközben óvatosan lépkedett a csapat előtt, éberen figyelve. – De ha itt maradunk, ránk találnak. Igyekezz!
Az idős asszony zihálva szedte a lábát, imái most már csak halk mormolássá szelídültek. Mirella meleg, biztató szorítása tartotta benne a lelket. A vándorárus tudta, hogy a völgy felé vezető nyílt út túl veszélyes, ezért inkább a domboldal sűrűbb, bozótosabb része felé terelte didergő társait, ahol a fák sűrűje jobb búvóhelyet ígért. A köd hirtelen még jobban rájuk telepedett, teljesen elnyelve a külvilág neszeit.
Ebben a részben

Szereplők

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony
  • mirella

Helyszín

  • erdofolt

Előző jelenet szereplői

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony
  • mirella

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.