Véget nem érő történet

Mirella és az ekhós szekér · Mirella

Léptek a csobogás felé

Bandi gondosan a batyujába csúsztatta a jó illatú gyógyfüveket és a hűsítő kenőcsöt, ügyelve rá, hogy egyetlen értékes csepp se menjen kárba. Egyetlen intésére Borda már indult is tovább, feszült éberséggel pásztázva az avart, miközben orrát a hűvös, nedves pára felé fordította, amit a völgy mélyén futó patak lehelt feléjük. A napsütötte tisztás melege nyomban alábbhagyott, amint a kis csapat belépett a part felé lejtő, árnyas bükkös fái közé.
Az idős asszony léptei lényegesen könnyebbé váltak, ahogy a gondoskodás jelei némi megnyugvást öntöttek fáradt lelkébe.
– Ha elélünk a vízig, végre megmoshatjuk a sajgó lábakat – jegyezte meg Bandi halkan, miközben óvatosan félretolt egy alacsonyan csüngő, mohás ágat. – A füvesember láthatóan lépésről lépésre kíséri az utunkat, s ez többet ér bármiféle rajzolt térképnél.
Borda hirtelen megtorpant a meredély szélén. Lent, a simára csiszolt sziklák között frissen csobogott a hegyi patak, s a vízpart mentén egy keskeny, de biztonságosnak tűnő ösvény kanyargott tovább. A kutya egy halk mukkanással jelezte, hogy a terep szabad, majd óvatosan megkezdte az ereszkedést a görgő köveken. A vándorok követték a hűsítő morajlást, bízva abban, hogy a völgy alján végre hosszabb pihenőt is tarthatnak.
Ebben a részben

Szereplők

—

Helyszín

—

Előző jelenet szereplői

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.