Véget nem érő történet

Mirella és az ekhós szekér · Mirella

A vadvirágos tisztás kapujában

A lankás csapás egy napsütötte tisztásra vezette a vándorokat. A sűrű lombok árnyéka mögött hirtelen kinyílt a tér, és a friss, vadvirágos fűillat szinte simogatta az elfáradt utazókat. Borda fülelve, feszült figyelemmel lépkedett elöl, morajló neszeket keresve, s bár közvetlen veszély nem leselkedett rájuk, sötét szemei még mindig a bokrok alját pásztázták.
Bandi megtorpant a puha avaron, és óvatosan körülnézett. Bár a táj békés nyugalmat árasztott, a mögöttük hagyott izgalmak miatt a gyanakvása nem csökkent porcikájában sem.
– Biztonságosnak tűnik – mondta halkan, szaggatottan, miközben tekintete a tisztás közepén fekvő öreg, kidőlt fatörzsre tévedt.
Az idős asszony szorosan mögötte haladt, kapkodó légzéssel, továbbra is riadtan méregetve a sűrűt.
– Ne időzzünk sokat – suttogta feszülten. – Menjünk tovább.
Ekkor Borda a korhadt fatuskó tövéhez ügetett, s szimatolva halkan felnyüszített. A fatörzs mohás mélyedésében egy gondosan gyékénybe tekert kis csomag lapult. A füvesember újabb figyelmes ajándéka volt az: szárított erdei gyógyfüvek és egy apró adag frissítő kenőcs, amely enyhülést kínált a kimerült utazók sajgó lépteinek. Bandi óvatosan magához vette a csomagot, miközben a lent kanyargó patak halk morajlása jelzést adott a következő állomásról.
Ebben a részben

Szereplők

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony

Helyszín

  • domboldalak

Előző jelenet szereplői

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.