Kihűlt tűzhely védelme

Mirella gyengéden felsegíti a megriadt gyermeket a szekér mellé, majd egy vastag, száraz pokrócot kanyarít a vállára. A fiú még mindig remeg, de a nő meleg pillantásától lassan visszatér az arcába a szín. Borda közben int a fejével: a ház ajtaja ugyan félig nyitva áll, de odabent csak a kihűlt hamu és az elhagyatott otthonok áporodott szaga fogadja őket.
– Nem kell félned, kisfiam. A hajdúk már jó messze járnak, a víz pedig eltüntette a nyomainkat – suttogja Mirella, és előhalász a tarisznyájából egy darabka aszalt szilvát meg egy karéj puha kenyeret. A gyermek falánkan csap le az ételre, mintha napok óta nem evett volna egy árva falatot sem.
Mirella halk léptekkel közelebb inti Bordát a falak védelmébe. A férfi éber szemekkel pásztázza a lombok mögötti sötétséget, miközben tekintete egy pillanatra a szekér dupla aljára téved, ahol a megszerzett adólajstrom lapul biztonságban. A nehezen megszerzett pergamen védve van, s velük együtt most a kis jövevény is menedéket lelt.
– Látod, Borda? A sors nemcsak lajstromot adott a kezünkbe ma éjjel, hanem egy védtelen lelket is – mosolyodik el halkan Mirella. – A kunyhó üres, bekuckózhatunk kora hajnalig, míg a lovak pihennek.
Borda bólint, majd átlépve a gerendák árnyékát, biztonságos sarkot keres a gyermeknek és Mirellának. Az éjszaka csendjében a fenyves morajlása kíséri őket, míg a szekér rejtekén lapuló papírok a kapzsi adószedők vesztét ígérik.