Ezüstpénzek a tenyérben

A kövér tisztségviselő szeme kerekre szaladt a három ezüst hallatán. Felhorkant, száját elhúzta, de amint megpróbálta felemelni a fejét, a nyakában nyilalló görcs rögtön jobb belátásra bírta. Dühösen nyúlt a díszes bőrerszényéért.
– Három ezüst egy apró tégelyért? Ez rablás! – dörmögte, de a keze már számolta is le a fényes érméket Mirella kinyújtott tenyerébe.
– A gyógyulás megfizethetetlen, tekintetes uram – suttogta Mirella halkan, s amint a fém hűvöse megérintette a bőrét, már zárta is ujjait az ezüstökre. A kékszalagos tégelyt a férfi kezébe nyomta. – Használja egészséggel! Dörzsölje be alaposan!
Borda egyetlen halk, szaggatott morranással lépett közelebb. Hatalmas alakja árnyékot vetett az uraságra, aki a feszült csendtől megszeppenve inkább visszafojtotta a tiltakozást, és sietve elvonult a zsákmányolt kenőccsel.
Mirella nem teketóriázott. Egyetlen intéssel jelt adott társának, s mielőtt a gőgös tiszttartó rájött volna, hogy a méregdrága csodaszer nem más, mint levendulával illatosított disznózsír, máris elvegyültek a kofák forgatagában. A csilingelő pénz biztonságban lapult, az útjuk pedig a szegénytelep szűkös sikátorai felé vezetett.