Csendes átkelés

Mirella, Borda és Bandi nesztelenül osontak vissza a rőzserakás takarásában álló kordéhoz. A fagyos levegő csípte az orcájukat, de a remény melege éltette őket, miközben minden érzékszervükkel a környezetüket figyelték. Borda fürgén felmászott a bakra, Mirella és Bandi pedig a rakomány közé bújtak, amennyire csak tudtak, összehúzva magukat a hideg ellen. A kordé a frissen kent tengelyeknek köszönhetően alig hallhatóan gurult meg, ahogy Borda óvatosan elindította. Nem volt szabad kapkodniuk, minden apró nesz egyenlő volt a lelepleződéssel.
A hamuba rajzolt térkép pontosságában bíztak, mint egy titkos ígéretben. Borda lassan, de céltudatosan kormányozta a szekeret a sötétben, a kunyhó mögötti mezőn át, egyre közelebb a várfal árnyékához. A hold már alig világított, barátságosan takarta el őket a kíváncsi tekintetek elől. A távolból olykor elhallatszott egy-egy őrszem monoton lépteinek tompa zaja, de a kordé nesztelen suhanása elnyelte a saját hangját, mintha maga is a menekülésben segítené őket.
Perceken át haladtak a fagyos földutakon. Mirella szemeivel pásztázta a sötét tájat, igyekezett minden apró mozdulatot, minden gyanús árnyat kiszúrni. Bandi csendben ült, a kezében szorongatta a batyuját, készen bármilyen hirtelen mozgásra, ha bajt észlelne. Végül egy sűrű cserjés széléhez értek, ahol az idős asszony ígérete szerint egy gyenge pont tátongott a kerítésen. Egy rozsdás drótkerítés nyikorgott a szélben, mintha a táj maga is óva intené, vagy épp üdvözölné őket.
Borda lefékezte a kordét, majd óvatosan leugrott, mint egy vadmacska. Mirella és Bandi is követték, ügyelve, hogy a földön semmi ne reccsenjen meg a lábuk alatt. A kerítés egy része valóban megbomlott, egy kis résen éppen át tudtak férkőzni. Borda előre ment, hogy ellenőrizze a túloldalt, majd intett, hogy kövessék. Mirella felsegítette Bandit, majd a kordé melletti résen átkúsztak a kerítésen. A várfal tövében, a sűrű bozótos fedezékében találták magukat. A hideg szél itt is megcsapta őket, de a remény egyre világosabbnak tűnt a sötétben, mintha a nehezén már túl is jutottak volna. Most már csak az utat kellett megtalálniuk a rejtekhelyre, amelyet a hamuba rajzolt térkép jelzett.