Az őrző kő

A vándorok követték a szekérutat. Az emelkedő lankás volt, de fáradtságuk ellenére is egyre könnyebbé vált a lépés a napsütéses tájon. A fentről hívogató világosság, ami egyre erősebben ölelte körbe az idős tölgyfát, aranyló fénnyel csalogatta őket. Bandi továbbra is idegesen pillantgatott vissza a hátuk mögött hagyott, susogó füvű útszélekre, a kezében szorongatott ág védelmező ösztöne még mindig nem hagyta el. Borda némán lépdelt elöl, orra időnként megrebbent a szélben szálló ismeretlen illatokra. Az idős asszony, bár léptei nehezedtek, a nyitott tér friss levegőjében mintha új erőre kapott volna, tekintetével a távoli fára szegezte, amely reményteli jelként emelkedett ki a tájból.
Ahogy közeledtek a lanka tetejéhez, a keréknyomok kiszélesedtek, és egy apró, napfényes fennsíkra vezették őket. Ott, az ősi tölgyfa terebélyes ágai alatt, nem csupán a matuzsálem korú fa állt, hanem egy másik kőjelzés is. Ez a határkő sokkal nagyobb és méltóságteljesebb volt, mint az előző, eldőlt szikla. Egyértelműen szándékosan helyezték oda, egy masszív, szürke kőoszlop volt, felületét számtalan évszak simította simára.
Kopott arcán, tisztán és mélyen faragva, ott volt a jól ismert cikcakkos vájat. Ugyanaz a minta volt, amit már a patak gázlójánál és a korábbi, megdőlt kövön is láttak. Bandi lassan kifújta a levegőt, amit észre sem vett, hogy visszatartott.
– Megint… – suttogta, és óvatosan végigsimított a hideg kő rovátkáin. – Ugyanaz.
Az idős asszony maga elé bámult, a félelem egy pillanatra feloldódott az enyhülésben, majd halvány reménysugár csillant meg a hangjában:
– Jó felé megyünk, fiam… Valaki tényleg mutatja az utat.
A jelzés ezúttal nem egy fára, hanem egyértelműen a tisztás túlsó felén, egy alacsonyabb dombvonulat irányába mutatott, mintha egy láthatatlan kéz vezetné őket tovább a széles, napfényes ösvényen. A félelem nem múlt el teljesen, de a bizonyosság, hogy a megfelelő irányba tartanak, erőt adott nekik a folytatáshoz. Borda felpillantott a jelre, majd elindult, lassú, de céltudatos léptekkel, vezetve a kis csapatot az ismeretlen, mégis kijelölt úton.