Az oltár ébredése

Mirella ujjaival végigsimított a hideg, faragott kövön, tapintása érzékenyen kutatta a rejtett mintákat. A suttogás, ami eddig csak zúgás volt, most már szinte érthetőnek tűnt, mintha a hegy maga mesélne egy ősi titkot. A pulzálás egyre erősebben rezgett a levegőben, és Mirella pontosan érezte, hogy az oltár felszínén egy mélyedés, egy különös kulcsnyílás bújik meg a vésetek között, alig láthatóan.
Elővette a zsebéből azt a különös kulcsot, amit még az alagút elején, egy mohával benőtt repedésből húzott ki. Akkor még nem tudta, mire való, de valami azt súgta neki, érdemes megtartania. Most a kulcs pontosan illeszkedni látszott a mélyedésbe. Egy pillanatnyi habozás után, de a reménytől fűtötten, behelyezte a helyére. Bandi és az idős asszony izgatottan figyeltek, Borda pedig feszülten kémlelte a környezetet, mintha bármelyik pillanatban történhetne valami.
Ahogy a kulcs a helyére kattant, a fülkét, ahol az oltár állt, hirtelen kékes fény árasztotta el. Nem vakító, hanem lágy, foszforeszkáló ragyogás volt, ami a mohafény zöldjével keveredve valami éteri, álomszerű hangulatot teremtett. A suttogás elnémult, helyét pedig egy mély, de nem fenyegető búgás vette át, ami mintha a hegy legmélyebb zugaiból érkezett volna, átrezgett minden követ és levegőmolekulát.
A búgás inkább emlékeztetett egy hatalmas, alvó lény lélegzetére, mintsem valami fenyegető hangra. A kékes fény pulzált, összhangban a hegy belső dobbanásaival. Az idős asszony Borda karjára simult, de arcán a csodálat és nem a félelem tükröződött. Bandi fülig értő mosollyal nézte Mirellát, mintha azt mondaná: „Látod, megmondtam, hogy valami jóra vezet ez az út!”
Az oltár előtti padló pedig lassan, szinte észrevétlenül mozdulni kezdett. Nem a sziklafal gördült félre újra, hanem egy rejtett, kerek kőlap, amely eddig az aljzat része volt, elkezdett lassan süllyedni, egy még mélyebb, ismeretlen átjárót tárva fel. A kékes fény most már onnan is szűrődött fel, a búgás pedig erősödött, hívogatóan lüktetve a sötét mélységből. A csapat tudta, hogy a kalandjuk még messze nem ért véget, sőt, épp most kezdődött igazán.