Véget nem érő történet

Mirella és az ekhós szekér · Mirella

Az erdei csapás szélén

A sziklahasadékból kilépve a szikrázó napsütés egy pillanatra mindhármójukat elvakította. A fojtogató barlangi sötétség után a friss, erdei levegő szinte megszédítette őket, de a bennük lakozó gyanakvás még nem múlt el nyomtalanul.
Borda lépett ki elsőként a puha avarba, éber tekintettel pásztázva a sűrű bozótost. Botját szorosan markolta, fülelve az erdő minden neszére.
– Tiszta a levegő – mormolta feszülten, fél szemmel az eget figyelve. – De ne ácsorogjunk itt a nyílt színen, a hegy árnyékán kívül hamar ránk találhatnak.
Bandi sűrűn pislogva követte őt, s óvatosan segítette ki az idős asszonyt a csúszós kövek közül. Az asszony lába megbicsaklott a nedves mohán, de a fiú gyorsan megtámasztotta.
– Lassan, néném! A sötétjéből már kijöttünk – suttogta Bandi, bár még mindig halkan remegett a hangja a szorongástól.
A patak itt már kiszélesedve csobogott tovább a völgy felé, kijelölve egy kanyargós, erdei csapást. Az idős asszony megállt egy pillanatra, hálásan szívta be a páfrányos avar illatát, majd feszülten nézett végig az előttük elterülő ösvényen.
– Merre tovább? – kérdezte halk sóhajjal.
Borda a patak mentén futó sűrűbb erdőfolt felé intett. A vándorok egymáshoz közel maradva elindultak a fák védelmében, maguk mögött hagyva a sziklák mélyét.
Ebben a részben

Szereplők

—

Helyszín

—

Előző jelenet szereplői

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.