Az Átjáró Elágazása

Az idős asszony, anélkül, hogy egy pillanatra is habozott volna, belépett a sötét boltív alá. Korábbi dúdolása elhalt, helyét ruhájának lágy, szinte észrevehetetlen suhogása vette át az ősi kőfalak között. Bandi és Borda gyors, ideges pillantást váltottak. A hídon való átkelés megkönnyebbülése villámgyorsan elillant, ahogy az ismeretlen sötétség elnyelte az idős asszony sziluettjét. A járat belsejében a levegő valóban melegebb volt, nehezebb a földes, ősi illattól, és mintha minden oldalról rájuk nehezedett volna.
„Most… most mi jön?” – Borda rekedten suttogta, alig hallhatóan. Bandi csak megrázta a fejét, szemei a térkép vibráló aranyló fényére tapadtak, ami hűségesen pásztázta az előttük lévő sötétséget, mielőtt az idős asszony után vetette volna magát, mint egy hívogató, de bizonytalan fáklya. A folyosó, ahogy Bandiék beléptek, valóban szűkült, a falak nyomasztóan közel kerültek, mintha maguk is a szurdok szorításának folytatásai lennének. A csiszolt kőlapok, melyeken jártak, sima, hideg felületükkel emlékeztették őket az előző szakaszra, de itt nem volt semmiféle moraj, csak a saját szívük dobogása és a csend, ami olykor olyan mélyre szállt, hogy szinte nyomta a fülüket.
Ahogy haladtak, a térkép fénye nem oszlott szét, hanem mintha koncentráltabban, egyetlen aranypászmában mutatott volna előre. A folyosó egy enyhe lejtőn ereszkedett lefelé, és ahogy süllyedtek, a langyos levegő egyre édeskésebb, dohszagúbb árnyalatot kapott, ami Borda orrát is megcsapta. Bandi néha hátrapillantott, mintha azt várná, hogy a fényhíd, mely az imént még olyan valóságos volt, valahol még látszódjon a hátuk mögött, de csak a sötétség tátongott.
Az idős asszony nem szólt egy szót sem, léptei továbbra is egyenletesek maradtak, de egyre gyorsabbnak tűntek, mintha valami vonzaná előre a mélységbe. Bandi és Borda mindketten érezték, hogy a félelem a gyomrukban megint gomolyogni kezd, de az elszántság is ott feszült bennük. Nem volt visszaút. A folyosó végül kiszélesedni látszott, és a térkép fénye itt már nem egyenesen előre mutatott, hanem két irányba oszlott, mintha egy láthatatlan elágazásra utalna. Az idős asszony megállt, és most először, lassan hátranézett rájuk.