Mirella és az ekhós szekér · Mirella
Árnyak a bükkfa alatt
A tisztás szélén álló hatalmas, korhadt bükkfa tövében kerestek menedéket a nyirkos éjszakai szél elől. Borda továbbra is éberen fürkészte a sötétséget, mancsait mélyen a nedves avarba fúrva, halk, fojtott morgással jelezve, hogy a mocsár nem alszik. A fojtogató füst után a hideg levegő szinte marta a torkukat, de a szabadság íze kárpótolta őket a vacogásért.
Mirella letelepedett egy vastag gyökérre, és maga mellé intette az idős asszonyt, betakarva őt a köpenye szárazabb csücskével. Bandi didergve guggolt a közelükben, tágra nyílt szemekkel lesve a fák közül lopakodó árnyakat. A kemence fekete szája még mindig fenyegetően tátongott a háttérben, mintha őrizné a megmozdíthatatlan kőlap titkát.
– Na, a szállásunk talán nem egy főúri fogadó, de legalább a füstöt sem kell fizetnünk – jegyezte meg Mirella halk, csipkelődő tónussal, hogy elterelje a többiek figyelmét a sötétség neszeiről. – És a kilátás is fejedelmi a mocsárra.
– Valami mozog odalent – suttogta Bandi, miközben ujjaival görcsösen kapaszkodott a kabátjába. – Hallom a sást.
– Csak a szél játszik a nádasban, fiam – felelte az idős asszony, bár a hangja megremegett a hidegtől és a fáradtságtól. – Vagy a mocsár szellemei keresik az utat a kemencéhez.
Borda hirtelen felkapta a fejét, és a tisztás túlsó széle felé fordult. Mirella finoman megveregette a hűséges kutya nyakát, jelezve, hogy maradjon csendben. Az éjszaka még hosszú volt, és bár a tüdőjük végre megtelt friss levegővel, a sötétségben rejtőző titkok még korántsem eresztették el őket.
Mirella letelepedett egy vastag gyökérre, és maga mellé intette az idős asszonyt, betakarva őt a köpenye szárazabb csücskével. Bandi didergve guggolt a közelükben, tágra nyílt szemekkel lesve a fák közül lopakodó árnyakat. A kemence fekete szája még mindig fenyegetően tátongott a háttérben, mintha őrizné a megmozdíthatatlan kőlap titkát.
– Na, a szállásunk talán nem egy főúri fogadó, de legalább a füstöt sem kell fizetnünk – jegyezte meg Mirella halk, csipkelődő tónussal, hogy elterelje a többiek figyelmét a sötétség neszeiről. – És a kilátás is fejedelmi a mocsárra.
– Valami mozog odalent – suttogta Bandi, miközben ujjaival görcsösen kapaszkodott a kabátjába. – Hallom a sást.
– Csak a szél játszik a nádasban, fiam – felelte az idős asszony, bár a hangja megremegett a hidegtől és a fáradtságtól. – Vagy a mocsár szellemei keresik az utat a kemencéhez.
Borda hirtelen felkapta a fejét, és a tisztás túlsó széle felé fordult. Mirella finoman megveregette a hűséges kutya nyakát, jelezve, hogy maradjon csendben. Az éjszaka még hosszú volt, és bár a tüdőjük végre megtelt friss levegővel, a sötétségben rejtőző titkok még korántsem eresztették el őket.
Ebben a részben
Szereplők
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Helyszín
- szénégető kemence
Előző jelenet szereplői
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.