Mirella és az ekhós szekér · Mirella
A Zúgó Perem
Mirella szeme hozzászokott a félhomályhoz, és a kristály gyenge fénye már nem csupán a szakadékot világította meg, hanem egy keskeny, nedves sziklapárkányt is, amely valahol a mélységbe kanyarodott. Alig szélesebb, mint egy emberi láb, mégis, ez volt az egyetlen út előre. A nedves kő felülete csúszósnak tűnt, és minden bizonnyal egyetlen rossz lépés is végzetes lehetett. A zúgás olykor mintha felerősödött volna, aztán alábbhagyott, ahogy a folyó hömpölygő áramlatai a szikláknak csapódtak odalent. Mirella szíve kalapált, de a kristály hívása erősebb volt minden félelemnél.
„Ezen kell mennünk,” mondta, a hangja elszántságot rejtett, bár a gyomra görcsbe rándult.
Bandi, akinek az arca a viaszos gyertyák fényénél is sápadtabb volt, tehetetlenül ingatta a fejét. „Nem… Nem lehet… Mirella, látod? Egy lépés… és vége.”
Az idős asszony, kezét mellkasára szorítva, halkan felsóhajtott. „A halál vár minket odalent. Ez az a pont, ahonnan nincs visszatérés.” A szavai lassan, akadozva törtek elő a zúgásból.
Borda, a fekete kutya, most már nem vonyított, hanem mélyen, torokhangon morgott. Nem félelem volt ez, hanem valami ősi, védelmező ösztön, amely a mélység felé irányult. A szemei ragyogtak a sötétben, mintha látna valamit, amit az emberek nem. Óvatosan, szinte felmérve a terepet, egy lépéssel közelebb araszolt a szakadék széléhez, jelezve, hogy kész követni úrnőjét, bárhová is vezesse az út.
Mirella egy pillanatra habozott. A társai tekintetében tükröződött a puszta rettegés, de a kristály könyörgő pulzálása nem hagyta nyugodni. Azt érezte, ha most visszafordulnak, akkor örökre elszalasztanak valamit, ami talán az egész világ sorsát eldöntheti. Egy mély lélegzetet vett, majd óvatosan felemelte a lábát.
„Tartsátok a falat!” intette, alig hallhatóan. „És nézzétek a lábatokat!”
Azzal, a kristályt szorosan tartva, melynek fénye a keskeny párkányra fókuszált, megtette az első lépést. A kő hideg és nedves volt a talpa alatt, a zúgás pedig betöltötte minden porcikáját. Bandi és az idős asszony egymásba karolva, reszkető térdekkel, de mégis Mirella nyomában maradtak. Borda, a hűséges eb, szinte szellemként siklott utánuk, a sötétség és a félelem ellenére is. A csoport lassan, centiről centire haladt előre a szakadék peremén, befelé a Zúgó Mélység titkaiba. A levegő egyre nehezebbé vált, a mélység hívása pedig egyre erőteljesebbé.
„Ezen kell mennünk,” mondta, a hangja elszántságot rejtett, bár a gyomra görcsbe rándult.
Bandi, akinek az arca a viaszos gyertyák fényénél is sápadtabb volt, tehetetlenül ingatta a fejét. „Nem… Nem lehet… Mirella, látod? Egy lépés… és vége.”
Az idős asszony, kezét mellkasára szorítva, halkan felsóhajtott. „A halál vár minket odalent. Ez az a pont, ahonnan nincs visszatérés.” A szavai lassan, akadozva törtek elő a zúgásból.
Borda, a fekete kutya, most már nem vonyított, hanem mélyen, torokhangon morgott. Nem félelem volt ez, hanem valami ősi, védelmező ösztön, amely a mélység felé irányult. A szemei ragyogtak a sötétben, mintha látna valamit, amit az emberek nem. Óvatosan, szinte felmérve a terepet, egy lépéssel közelebb araszolt a szakadék széléhez, jelezve, hogy kész követni úrnőjét, bárhová is vezesse az út.
Mirella egy pillanatra habozott. A társai tekintetében tükröződött a puszta rettegés, de a kristály könyörgő pulzálása nem hagyta nyugodni. Azt érezte, ha most visszafordulnak, akkor örökre elszalasztanak valamit, ami talán az egész világ sorsát eldöntheti. Egy mély lélegzetet vett, majd óvatosan felemelte a lábát.
„Tartsátok a falat!” intette, alig hallhatóan. „És nézzétek a lábatokat!”
Azzal, a kristályt szorosan tartva, melynek fénye a keskeny párkányra fókuszált, megtette az első lépést. A kő hideg és nedves volt a talpa alatt, a zúgás pedig betöltötte minden porcikáját. Bandi és az idős asszony egymásba karolva, reszkető térdekkel, de mégis Mirella nyomában maradtak. Borda, a hűséges eb, szinte szellemként siklott utánuk, a sötétség és a félelem ellenére is. A csoport lassan, centiről centire haladt előre a szakadék peremén, befelé a Zúgó Mélység titkaiba. A levegő egyre nehezebbé vált, a mélység hívása pedig egyre erőteljesebbé.
Ebben a részben
Szereplők
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Helyszín
- jarat
Előző jelenet szereplői
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.