Véget nem érő történet

Mirella és az ekhós szekér · Mirella

A zengő fülkék útján

Borda nem habozott sokáig. A lefelé vezető vájatból nyirkos, fojtogató hideg áradt, míg a dallamos morajlást árasztó járat meleg fuvallata biztatóan csiklandozta az arcukat. Egyetlen határozott kézmozdulattal a világosabb ág felé terelte a társaságot, és elsőként lépett be a zengő sziklafolyosóba.
Bandi még vetett egy riadt pillantást a sötét mélységbe, majd szorosan az idős asszony nyomába szegődött. „Biztos jó ötlet ez?” – suttogta szaggatottan, miközben idegesen pillantgatott a fej fölött húzódó kőboltozatra. Az asszony nem felelt, de remegő keze kissé megnyugodott Borda köpenyének szegélyét markolva.
Ahogy beljebb értek, a sziklafalak mentén apró, kerek fülkék sora bukkant elő. A bronzkorong által keltett ritmikus kattanások ezekben a fülkékben felerősödtek, s lágy, orgonaszerű búgássá lényegültek át. A meleg levegő kellemesen átjárta a didergő vándorok tagjait, és a feszültség is engedett kissé a mellkasukban.
A folyosó végén a gyertya sárgás fénye egy csiszolt kőtáblára esett, amelybe rézporral rajzolt, finom mintázatot véstek. Borda óvatosan közelebb emelte a mécsest: a tábla mögött a járat kiszélesedett, s a távolból már nem csupán a szerkezet muzsikája, de egy halvány, természetesnek tűnő derengés is utat tört magának.
Ebben a részben

Szereplők

—

Helyszín

—

Előző jelenet szereplői

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.