Véget nem érő történet

Mirella és az ekhós szekér · Mirella

A völgyi tisztás csendje

A lejtős szekérút lassan ellankadt, s az erdei félhomályt felváltotta a völgy felől áradó lágy, aranysárga napfény. A sűrű bozótos közt kanyargó csapás végül egy csendes tisztásra vezetett, ahol a patak megszelídülve csobogott a simára koptatott kavicsok felett. A friss levegő és a madarak gondtalan csicsergése azonnal eloszlatta a föld alatti járatok sötét nyomasztóságát.
– Úgy tűnik, magunk mögött hagytuk a járatok veszedelmét – sóhajtott fel Bandi, miközben felsegítette az idős asszonyt egy lapos, napfény járta kőtömbre. Az asszony hálásan elmosolyodott, megkönnyebbülten sóhajtva ki a hosszú menetelés fáradtságát.
Borda nem lazított azonnal: botjára támaszkodva körbejárta a tisztás szélét, éles szemmel kémlelve a fák közötti réseket. Amikor meggyőződött róla, hogy a lombok alatt csupán az erdei vadak neszeznek, s senki sem követi őket, elégedetten bólintott, majd a patakhoz lépett, hogy hűsítő vízzel mossa meg porlepte arcát.
Bandi a tarisznyájába nyúlt, s egy kevés szárított gyümölcsöt halászott elő, amit testvérileg megosztott társaival. A megpróbáltatások után ez a szerény falat is fejedelmi lakomának tűnt a békés völgyhajlatban, miközben az út folytatásán gondolkodtak.
Ebben a részben

Szereplők

—

Helyszín

—

Előző jelenet szereplői

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.