Véget nem érő történet

Mirella és az ekhós szekér · Mirella

A mohás bükkfa tövében

A fák sűrű lombkoronája kellemes árnyékot nyújtott a megpróbáltatások után, ám a három vándor egy pillanatra sem lankadó éberséggel haladt előre. Borda minden neszre felkapta a fejét, s a patak csobogása mellett a száraz gallyak roppanását figyelte a bozót mélyén.
– Ne térjünk le a víz mellől – suttogta feszülten Borda, miközben botjával megtámaszkodott egy mohás kőben. – A patakmeder legalább elrejti a lépteinket, ha valaki a nyomunkba szegődne.
Bandi bólintott, s a sűrű csapáson óvatosan egyengette az idős asszony útját. Az asszony még mindig szorongva szorította a fiú karját, de a friss erdei levegő lassan visszahozta az erejét. Amikor az ösvény élesen befordult egy öreg bükkfa tövében, Bandi hirtelen megtorpant.
– Nézzétek csak! – mutatott halkan a fák törzsére vésett régi jelekre. – Ez egy régi szekérút nyoma lehetett valamikor.
Borda közelebb lépett, s megvizsgálta a mohával benőtt rovásokat. A jelek lefelé, a völgy biztonságosabbnak tűnő mélyedése felé mutattak. A kis csapat nem habozott sokáig: maguk mögött hagyva a sziklafal közelségét, a fák oltalmában indultak tovább a völgybéli út nyomán.
Ebben a részben

Szereplők

—

Helyszín

—

Előző jelenet szereplői

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.