A térkép útmutatása

Bandi óvatosan kiterítette a sárgult térképrészletet a kőasztal sima felületén. Az idős asszony közelebb hajolt, s vékony ujjával végigkövette a szénnel rajzolt, kanyargós járatokat. A rajz szélén egy apró, cirádás szimbólum díszelgett, amely pontosan megegyezett a sárgaréz kulcs szárára gravírozott mintával.
– Nézzétek, ez a jel a fűszerállványok mögötti falrészre mutat! – állapította meg Bandi könnyed mosollyal, s máris a szárított növényekkel teli polcok felé lépett.
Borda élénken szimatolva kísérte a fiút, mintha ő maga is a titkos járat nyomát kutatná. A legalsó polc mögött, a sziklába süllyesztve egy apró, rézszegélyű kulcslyuk lapult, amelyet eddig teljesen eltakartak a felfüggesztett gyógynövénykötegek.
Bandi habozás nélkül a zárba illesztette a nehéz sárgaréz kulcsot. Amikor elfordította, a finom szerkezet halk, fémes kattanással válaszolt, s a kőfal egy szakasza halkan elmozdult, egy keskeny, lefelé lejtő folyosót tárva fel.
– A ritka gyógyírokat gondosan elcsomagoljuk – jegyezte meg az idős asszony elégedett derűvel, miközben a lepecsételt tégelyeket a tarisznyájába helyezte. – Jó hasznukat vesszük még a faluban.
A feltáruló új ösvény felől friss, hűvös huzat csapott meg őket, jelezve, hogy a fűszerkamra titkai mögött a kivezető út várja a kis csapatot.