A rejtett rekesz titka

Bandi végighúzta az ujjait a hűvös kőfal hajszálvékony résein, míg hüvelykujja egy apró, bemélyedő faragásnak nem ütközött. Amint megnyomta a rejtett gombot, a sziklafal halk surranással oldalra csúszott, s a feltáruló fülkéből tömény, édeskés fahéj- és meleg ánizsillat áradt ki.
Az idős asszony közelebb lépett, s a fáklya fényénél lenyűgözve szemlélte a portól védett rekeszeket. Odabent apró, gondosan lepecsételt agyagedények és ezüsttel futtatott szelencék sorakoztak tökéletes rendben.
– Ezek régi, elfeledett gyógyírok! – suttogta meghatottan az asszony, óvatosan végigsimítva az egyik viaszpecséten. – Olyan ritka keverékek, amelyekről a régi füveskönyvek is csak tisztelettel meséltek. Ez a balzsam bármilyen nyavalyát képes orvosolni.
Borda halk, elégedett horkantással bökte meg Bandi lábát, felhívva a figyelmet az alsó polcon lapuló tárgyra. Egy nehéz, kovácsoltvas pántokkal megerősített fadoboz pihent ott. Bandi óvatosan kiemelte a ládikát, s a kamra kőasztalára helyezte. Amikor felnyitotta a fedelét, a fáklya villódzó fényében egy sárgult térképrészlet és egy finoman megmunkált sárgaréz kulcs csillant meg.
– Ez a kamra nem csupán gyógynövényeket rejtegetett – mondta Bandi bizakodva, miközben felvette a kulcsot. A felfedezés öröme bevilágította a kis csapat arcát; tudták, hogy új kapuk nyílnak meg előttük.