A rejtett kamra illata

Bandi fáklyájának fénye megcsillant a tölgyfa ajtó faragásain. A fűszerillat itt már sokkal erőteljesebb volt, szinte bódító. Egy pillanatra Borda is felkapta a fejét, orrát rángatva szagolgatta a levegőt. Az idős asszony arcán elmosódott a riadt kifejezés, és felváltotta egyfajta kíváncsi izgalom.
– Vajon mi lehet benne? – kérdezte Bandi, és óvatosan a kilincs után nyúlt. A vas hideg volt, de nem zárt. Egy halk kattanással az ajtó megadta magát, és lassan befelé nyílt, feltárva egy sötét, de illatos helyiséget.
Belépve a kamrába, a hideg, sziklafalas folyosó után meleg, száraz levegő fogadta őket. Bandi felemelte a fáklyát, amelynek remegő fénye táncot járt a polcokon sorakozó, gondosan elrendezett tégelyeken és zsákokon. Mindenhol szárított fűszernövények, gyökerek és levelek illata áradt, valóságos illatorkánt alkotva.
– Gyógynövények! – kiáltott fel az idős asszony, akinek szeme felcsillant a felismeréstől. Odalépett az egyik polchoz, és egy mohazöld, ismeretlen fűszert tartalmazó zsákot vett a kezébe. – Ez... ez bizony gyógyír lehet sok bajra!
Bandi is körülnézett, de őt inkább a helyiség felépítése érdekelte. A polcok a falak mentén húzódtak, egészen a mennyezetig, és úgy tűnt, mintha a kamra kisebb lenne, mint amekkorának kívülről tűnt. Egy gyanúsan sima kőfalat vett észre a hátsó sarokban, ami túl szabályosnak tűnt a természetes sziklához képest. Borda halk morgással bökdöste orrával a fal tövét, mintha rejtett titkokat szimatolna.
– Nézd, idős asszony! Mintha lenne itt valami más is... – mutatott Bandi a gyanúsan sima felületre. A fáklya fényénél jobban megvizsgálva, apró, alig látható rések futottak végig a kőfalon, egy elrejtett rekesz körvonalait jelezve. A fűszerkamra nem csupán gyógynövényeket rejtett, de talán sokkal izgalmasabb felfedezéseket is.