Véget nem érő történet

Mirella és az ekhós szekér · Mirella

A szurdok árnyékában

A szél süvítése hirtelen elcsendesült, ahogy a domboldalon emelkedő nyom egyenesen két hatalmas, égnek meredő sziklatömb közé vezette a kis csapatot. A szurdok bejárata szűknek és komornak tűnt, de a köveken futó rovátkák félreérthetetlenül ebbe a természetes, felfelé ívelő folyosóba mutatott.
Bandi megállt a sziklakapu előtt, s óvatosan megérintette a hideg, nyirkos falat. Tekintete a sötétedő járatot fürkészte.
– Itt be kell szűkülnünk – sziszegte halkan, s idegesen pillantott hátra a völgy felé. – Csak egyenként férünk el.
Borda szorosan az idős asszony mögé lépett, szemei sűrűn pásztázták a magasba nyúló kőfalakat. Az idős nő megigazította vállán a rongyos kendőt, reszkető kézzel kapaszkodott meg a kiálló kőperemekben, majd megtette az első bizonytalan lépést a sötétebb szakasz felé. A sziklafolyosó talaja meredeken emelkedett, s a cipőik talpa alatt csikorgó apró kavicsok éles visszhangot keltettek a szűk térben.
Ahogy beljebb nyomultak a sziklák közé, a napfény csupán egyetlen vékony csíkká zsugorodott a fejük felett. A vágat belső falain hűvös pára csapódott ki, s a lábuk alatt a kőfelület egyre simábbra és sikamlósabbra vált. A gerinc felé vezető út itt már nem csupán a tájékozódást, de az egyensúlyuk megtartását is próbára tette.
Ebben a részben

Szereplők

—

Helyszín

—

Előző jelenet szereplői

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.